2013. június 8., szombat

2. rész Gyorsan telik az idő

- Bonnie szemszöge-

Másnap reggel felkeltem és indultam is, mert kicsit későn keltem. Sonia és Amy már vártak rám.
-Berta nem jön? - kérdezte Amy.
- Nem. Később jön be. - válaszoltam.
- Aha értem.- mondta Amy.
- Ti már régóta ismeritek egymást? - kérdezte Sonia.
- Hát kb. 1 hónapja. Anya mutatta be. - válaszoltam.
- És csak most mutatod be nekünk?- kérdezték egyszerre.
- Sajnálom, de tudtam, hogy ez lenne. És beszéltem vele. Megvannak a jegyek. Pénteken koncertre megyünk.- válaszoltam hosszan.
- És mond csak, a fiúkat is ismered? - kérdezte Amy.
- Nem, nem ismerem őket, amikor Berta-val találkoztam, Ők turnén voltak. Ez az utolsó megálló.
- Ohh. Értem. - mondta Amy.
- És mi most találkozunk velük? Ugye Berta elintézi nekünk. - Nyaggatott Sonia.
- Ezt vele beszéljétek meg. - vágtam rá. - És befejeznétek ezt?
- Mit? - kérdeztek egyszerre.
- Hogy mindenfélét kérdezgettek. - válaszoltam.
-Be! - vágták rá.

Beértünk a suliba. Elkezdődött az első óra. Berta nem volt sehol. Szünetben felívtam és azt mondta, hogy otthon maradt, mert a bátyja hazajött.
Aztán már be is csöngettek a második órára. És így mentek az órák. Lassan... Nagyon lassan.

Délután elmentünk vásárolni, hogy legyen mit felvenni a pénteki bulira.
 Sorban a ruhák: Amy, Én, Sonia.


 Eljött a péntek este. A lányok már a koncert kezdete előtt 2 órával nálunk voltak.
Anyával közben megbeszéltem, hogy ma bemutatja az új pasiját. Jöttek is.
- Felmennétek a szobámba, ameddig itt van?- kérdeztem a lányokat.
- Persze. Megyünk is. - mondták.
Fel is mentek a szobámba, én pedig a nappaliban vártam anyát és a barátját. Beléptek az ajtón.
- Szia kicsim.- nyomott egy puszit a homlokomra.- Szeretném bemutatni neked Nicholas-t.
- Jó napot! -köszöntem.
- Nem, nem szeretném, ha magáznál. Csak simán szia!- mondta Nick.
-Rendben, akkor szia.- mondtam.
- Van egy fia is, de Ő most nem tudott eljönni. - mondta Anya.
-Értem, és mi a neve? - kérdeztem.
- James. - válaszolt Nick.
Valaki kopogott az ajtón. -Megyek kinyitom. - mondtam.
Az ajtóban Berta állt. - Gyere be! - hívtam.
- Mrs. Even Jó napot! Mr. Maslow. Régen láttam. Hogy van? - kezdte Berta.
- Vá..várj. Ti ismeritek egymást? És Maslow?? - kérdeztem értetlenül.
- Igen Bonnie, ismerjük egymást. A fiam és Berta bátyja, Kendall jó barátok. - válaszolt Nick.
- Akkor James Maslow a BTR-ből a fiad? - kérdeztem Nick-től.
- Igen. Azt hittem tudod. - mondta.
- Nekünk indulni kéne.-vágott közbe Berta.
-Igen, el fogunk késni. - mondtam - Lányok!! - kiabáltam fel az emeletre.
 Elindultunk a koncertre.


- Amy szemszöge-

A koncert előtt két órával átmentem Bonnie-hoz. Jött Sonia is.
Beszélgettünk, hülyültünk.  Bonnie ma ismeri meg az új apját.
 - Felmennétek a szobámba, ameddig itt van? - kérdezte Bonnie.
-Persze. Megyünk is.- vágtuk rá egyszerre Sonia-val.
Fel is mentünk a szobájába.


- Sonia szemszöge-

Miután Bonnie megkért, hogy menjünk fel a szobájába, fel is mentünk. Közben beszélgettünk Amy-vel és elhatároztuk, hogy átnézzük Bonnie ruháit. El is kezdtük pakolni a gardróbját.
Egy jó fél óra múlva csak ezt hallottuk: - Lányok! - kiabált fel Bonnie.
Lementünk a nappaliba, köszöntünk az anyukájának, Bertának és a fickónak is. Aztán elindultunk a koncertre.


- Bonnie szemszöge-

Berta szerzett jegyet, de nem is akármilyet. Beckstage belépőset. A lányok nagyon örültek neki. És be kell valljam én is.
- Szerintem menjünk be hátra. -mondta Berta.
- Ez egy remek ötlet! -vágták rá a lányok.
- Szerintem, meg nem kéne.. Ismerlek titeket. - mondtam gúnyosan.
- Gyertek már! -mondta Berta.
- Na jó!- ha már így mind engem néztek, nem is mondhattam mást.
Elindultunk hátra.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése