-Bonnie szemszöge-
Logan 3 napja kelt fel a kómából. Azóta nem voltam bent nála, mert nem ismer meg. Nem akarok túl rámenősnek tűnni. Most már teljesen megnyugodtam, mivel felébred. Bár nem ismer fel, még visszatérhetnek a régi emlékei. Éppen indultam reggelizni, amikor csörgött a telefonom.
-Szia Pam!- köszöntem.
-Szia Bonnie. Lehet egy kérésem?
-Persze mond csak.
-Bejönnél Logan-hez? - kérdezte és meglepetésemben meg sem tudtam szólalni. Kis idő múlva megszólaltam : -Persze, bemehetek hozzá.
-De most kéne, mert nekünk dolgunk van.
-De mégis mit mondjak neki? Nem emlékszik rám. -mondtam.
-Próbáld meg elmesélni a közös emlékeket. Talán eszébe jut.
-De bemehetne Amber, vagy Tess.
-Igen, de ők is velünk jönnek. Légyszíves menj be hozzá egy kis időre. -kérlelt tovább.
-Rendben. Reggeli után benézek hozzá.
-Köszönöm. Szia.
-Szia Pam!
Nem értem miért hagyja ott a beteg fiát. Nem így ismertem meg. De mindegy is. Talán valami jó is kisül belőle.
Reggeli után be is mentem hozzá. Még ébren volt és éppen a reggelijét ette.
-Szia. -köszöntem, bár kicsit félénken.
-Szia Idegen. -mosolygott. -Bonnie, ugye?
-Igen. Mit eszel? - kérdeztem.
-A kórházas kaja.. De a legjobb, hogy van hozzá puding. - mosolygott megint. És ez a Logan Henderson-féle mosoly, amit imádok.
-Hogy érzed magad? -kérdeztem, kicsit oldottabban.
-Elég jól vagyok. De megmagyarázhatnád honnan ismerlek.
-Ez túl hosszú történet lenne.
-Oké. akkor majd legközelebb. Kérsz pudingot? -nyújtotta felém pudingos kanalát. - Rajta, legalább kóstold meg. - mosolygott.
-Logan szemszöge
Nagy nehezen elfogadta a pudingot. Ekkor bevillant egy kép. Az álmaimból.
-Te vagy az a lány.
-Milyen lány? -kérdezte kissé ijedten.
-Akivel álmodtam. Te voltál a... - mondtam, de még én sem értettem miről beszélek.
-Álmodtál velem? - kérdezte.
-Ez olyan hihetetlen? - elmosolyodott.
-Nem. Érthető. Tudod, a baleset előtt mi együtt voltunk.
-A feleségem vagy? - kérdeztem.
-A fele..? Nem. Még csak a kezemet sem kérted meg, nemhogy a feleséged legyek. -mondta.
-De álmomban a feleségem voltál... -ezt nem értem.
-Tudod Logan, az álmok a tudatalatti kivetődése. - jött a szobába a családom, és mondta okos kishúgom.
-Igen, tudom Amber. Mostmár. Tehát, lehet, hogy meg akartam kérni a kezed, mielőtt történt a baleset?
-Erről nem tudok semmit. -mondta Bon.
-Mi sem. - mondták hugaim egyszerre.
-Én tudok erről valamit.- mondta Apa.
-Mesélj. - várta mindenki a történetet.
-Talán holnap. Eléggé kimerültnek tűnsz kicsim. -mondta Anya, majd odajött és megigazította a párnám.
-Jó legyen. Tényleg kimerültem kicsit. Nem bánod Bonnie?
-Pihenj csak. Mindannyian azt akarjuk, hogy meggyógyulj. - válaszolta és adott egy puszi a homlokomra. - Nekem most mennem kell. Sziasztok. -megfordult, de utánaszóltam.
-Remélem holnap is jössz. -mondtam neki, erre mosolygott.
-Persze, jövök. -mondta, majd elment. Eléggé elfáradtam, ezért nemsokára el is aludtam.
