34. rész Újra elragad a sötét

-Bonnie szemszöge-

2 hete folyamatosan bejárok Logan-hez a kórházba, de semmi sem változott, kómában van azóta is. Az orvos szerint jót tehet neki, ha a beszélünk hozzá. Amikor bemegyek hozzá beszélek neki, megfogom a kezét, de még nem reagál semmire. Az orvos szerint idő kell hozzá. Nagyon beverhette a fejét. Nagyon szeretem, és nem akarom elveszíteni. Amikor nem a kórházban vagyok, akkor a kistesómmal játszok.

Visszamenetem és fogtam a kezét. Kértem hogy ha hall szorítsa meg. De semmi. Egyszer csak egy könnycsepp folyik le az arcán.

-Logan szemszöge-

És végre újra világos. Egy szobában vagyok, a lány fogja a kezem.  Sír. Meg akarom kérdezni miért, de nem tudok megszólalni. Nem tudom, mi történik velem. Érzem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. Aztán megint alszom, alig egy pillanatig láttam a lányt és egy szobát, ami kórházinak nézett ki. A sötétben botorkálom, amikor a baba sírását hallom. Elindulok a hang irányába, de valamibe beverem a lábam. Erre felkapcsolódik a villany, felnézek és látom a feleségem, aki fogja a kislányom.

- Nagyon fáj? –kérdezi. Fejemet rázom. Nevet. Olyan szép a mosolya.

- Jössz reggelizni? – kérdi megint. Bólintok.

- Elvitte a cica a nyelved? – megint nevet. Én is nevetek.

- Nem. – válaszolok- És megyek reggelizni.

Elindultunk lefelé a konyhába. Leültünk az asztalhoz, reggeliztünk. Ezután átmentünk a nappaliba és beszélgettünk.

-Logan, szerinted melyik színű függöny menne a falhoz? –kérdi.

-Nem tudom, de tudod mit rádbízom.

-Mint mindig. – mosolyog.

-Milyen évet írunk? –kérdezem, de a választ már nem hallom. Újra elragad a sötétség. 

33. rész Mintha álom lenne csupán

-Bonnie szemszöge-

Amikor megláttam a fegyvert Lucas kezében nagyon megijedtem, és próbáltam ellökni Logan-t, de már túl késő volt. Sajnos eltalálta, majd miután meglátta, hogy ott fekszik az ölemben és vérzik Lucas kezéből kiesett a fegyver. Teljesen leblokkoltam és fogalmam sem volt mit tegyek. Persze gondolhattam volna, hogy mentőt kéne hívni, de nem tudtam. Logan elájult, de szerencsére- vagy nem- nem fejen találta el őt Lucas. Valószínűleg beverhette a fejét, mert most az is vérzik. Amikor ezt megláttam erőt vettem magamon, összeszedtem magam és rögtön tárcsáztam is.

A mentők 10 perc alatt kiértek. Gyorsan bevittük, felhívtam a szüleit, akik hamar odaértek.  Szóltam a srácoknak és ők is a kórházba jöttek.

-Mi történt? –kérdezték egyszerre. Elmeséltem mindnet és a rendőrök is odajöttek, mert lőtt sebesülésnél muszáj kideríteni a dolgokat. Nekik is elmeséltem mindent és mire végeztem addigra ki is jött az orvos, aki megvizsgálta Logan-t.

-Sajnos rossz hírt kell közölnöm. – kezdte az orvos, mire Logan anyukája és én is sírni kezdtünk. – Mr. Henderson sajnos kómába esett. A golyót műtét útján eltávolítottuk, de beverte a fejét, ami előidézte a kómát. De nekem most mennem kell. A szülei bemehetnek hozzá, de csak pár percre.

-Köszönjük! – mondta Pam és Jeff, Logan szülei.

Ők bementek, de csak pár percig maradhattak. Közben megérkeztek anyuék is. Egyetlen vigaszom a drága kistestvérem volt, aki mint mindig, most is felvidított egy kicsit.

-Logan szemszöge-

Megpillantottam a pisztolyt és nem tudtam hova tenni. Bonnie szintén látta és meg is ijedt, meg is próbált ellökni, de nem sikerült. Eltalált. Hatalmas fájdalmat éreztem, és azt is éreztem, hogy eldőlök és beverem a fejem. Ezután már nem maradt meg semmi. Talán csak egy álom. Álom egy lányról aki nagyon szép. Ül mellettem és sír. De vajon miért? Nem értem. Ezután elsötétül minden.

Fogalmam sincs, hogy menni idő telt el mire újra világosban vagyok. A lány még itt van, de nem látom az arcát. Nem olyan helyzetben vagyunk mint legutóbb. Valami miatt más az egész. Ez biztosan csak egy álom, mert a lány mellettem fekszik. Hallom a nevetését és ahogy a nevemet mondja, olyan szexin mellesleg. Hallom egy kislány sírását. Erre a lány felkel és elindul a hang felé.

-Nem jössz? –kérdezi. Elindulok utána és egy szomszédos szobába megyünk. Tök rózsaszín, és pici. Vagyis csak pici gyereknek van berendezve. A lány odamegy és felveszi a síró kisbabát.

-Jól van semmi baj. –mondja a babának. –Megfogod? –kérdezi és rámnéz. Ekkor látom meg gyönyörű arcát.

Bólintok, hogy megfogom. Át is adja a babát és a kicsi elhallgat. Gyönyörű kis lányka.

-Meglátszik, hogy apa karjaiban elalszik, mint mindig. –mondja a lány. Valószínű, hogy a feleségem. Gyűrű van az ujján és az enyémen is hasonló. Mindemellett mellettem feküdt és van egy kislányunk. Vajon milyen évet írunk? Mire megkérdezhetném már késő, mert újra elragad a sötétség és a kis családom eltűnik.

32.rész A fájdalmas igazság? Nem...

-Bonnie szemszöge-

-Szóval Lucas, most mit fogsz tenni?-kérdeztem.
-Majd meglátod szépségem.
-Ne már Lucas.
-Nyugi, elküldtem az üzenetet Logan-nek és már tuti, hogy úton van.
-Ohh..
-Azt hitted, hogy elengedlek?
-Reménykedtem.
-Tudod Bonnie a remény hal meg utoljára.
-Ahham.
-Látom, nem vagy beszédes kedvedben. Legalábbis, ha nem arról beszélünk amiről te akarsz.
-Jól látod.
-Oké, akkor azt hiszem, hogy magadra is hagylak. Elintézek pár dolgot.- És el is ment. Én csak ültem a sötétben és gondolkoztam, még mindig azon, hogy mi történhetett.
Pár óra múlva visszajött és elvitt magához a házukba, ahol az egész családja jelen volt.


-Logan szemszöge-

-Srácok SMS, Bonnie-tól. Vagyis Lucas-tól.
-Olvasd már. -kiabált James.
-"Gyere el hozzánk az első géppel. Lefoglaltam a jegyedet a 14:40-es járatra. Egyedül, ha valaki még jön akkor Bonnie megbánja. Tudod hova kell jönnöd. A mielőbbi viszontlátásra barátom. L"
-Oké, akkor menned kell. Úgy is vége a turnénak.- mondta Kendall.
-Igen és kivinnétek a reptérre?
-Persze, induljunk. -mondták egyszerre a srácok. Ki is mentünk és fel is szálltam a gépre. Egyedül mentem, mert nem akartam kockáztatni.
A gép pár óra múlva leszállt és egy taxival elindultam Lucasék háza felé. Nem sok kellett és oda is értem. Lucas kijött, és az ajtóban várt.
-Csak hogy itt vagy. Gyere be. -bementünk és ott volt mindenki. Lucas családja és Bonnie is.
-Mit akarsz Barnes? -kérdeztem.
-Mond el az igazat a barátnődnek. Hogy mit csináltál a húgommal.
-Nem csináltam semmit.
-Nem, tényleg?!? Akkor nézz rá. -ránéztem és láttam, hogy Bonnie is. - Most mesélj a barátnődnek.
-Logan, mi történt? -kérdezte Bonnie.
-Oké, elmesélem. 4 évvel ezelőtt, amikor még nem volt meg a banda, randiztam Lucas húgával. Jöttünk hazafelé és én vezettem. Melissa felől belénk hajtott egy autó. Nekem nem lett semmi bajom, de Melissa lebénult.
-Egy életre tönkretetted a húgomat.- kiabált rám Lucas, de ekkor Meli gurult közénk a kerekesszékével.
-Nem az ő hibája volt Lucas. Hányszor kell még elmondani?
-Nem, Mel! Ne mond ezt.
-Lucas, elraboltad a barátnőjét? - kiabált Melissa.
-Igen, azt akartam, hogy fájdalmat érezzen.
-Lucas, te bolond vagy. - kiabálta Bonnie. -Ha Melissa nem haragszik, akkor te miért?
-Mert, miatta kell így látnom a húgomat.
-Lucas, nézz rám!- kezdte Meli. - Logan addig mellettem volt ameddig én nem szakítottam vele. Én dobtam őt.
-Igen, de csak azért, mert nem akartad hátráltatni.
-Dehogyis Lucas. -förmedt rá Meli.
-Ha szeretett volna, akkor még most is veled van.
-Haver, egyszer randiztunk, nem voltunk szerelmesek. -mondtam.
-Nem érdekel Henderson, akkor is fizetni fogsz érte!- és előhúzott egy fegyvert, majd BUMM!!

31.rész A Titok

- Bonnie szemszöge-

Lucas elment és amíg vissza nem ért gondolkodtam, vajon mit tehetett Logan, amiért ennyire bosszút akar állni rajta. Nem volt sok időm, mert Lucas hamar visszaért kezében egy szatyorral.
-Remélem szereted. - lobogtatta meg a zacsit.
-Nem. - már majdnem kiabáltam,pedig nagyon éhes voltam.
-Az első "randinkon" is ilyet ettél. És akkor még szeretted.
-Most már nem, vagyis nem ilyen körülmények között.
-Szóval akkor kérsz vagy nem?-kérdezte és mosolygott. Gyanúsan mosolygott.
-Csakhogy így nem tudok enni. -próbáltam megemelni a megkötözött kezem.
-Majd én segítek. - ajánlotta fel. Arra gondoltam, hogy kiköti a kezem.
-Oké. -és emeltem a kezem, de hiába, mert csak nevetett. -Miért nevetsz?
-Nem gondoltad komolyan, hogy kikötözlek, ugye? Túl kockázatos lenne.
-Akkor mégis hogy fogok enni?
-Így. -mondta és nyújtotta felém a muffint. Először elfordítottam a fejem, de már nagyon korgott a gyomrom és rá kellett jönnöm, hogy muszáj ennem. Beleharaptam, bár kicsit bizonytalanul.
-Hagytam, hogy megetess, most beszéljünk.-mondtam miután megettem a sütit.
-Miről szeretnél beszélni?
-Mondjuk, hogy miért is vagyok itt?
-Erről már beszéltünk.
-Igen, egy részét tudom, de most mondhatnád már, hogy mit tett.
-Na jó legyen. A húgommal randizott, de ezt már mondtam. Történt valami a randi alatt, vagyis után. Logan hibája volt, és mivel tönkretette a húgom életét én is ezt teszem az övével.
-Mégis mi történt?
-Nem muszáj mindent megtudnod egyszerre. De várjunk csak, tehát mégsem ismered olyan jól... És tudod mit, majd elmondja ő, legalább még fájdalmasabb lesz neki.
Erre a kijelentésre nem tudtam mit mondani. Ezek szerint elenged?? Hiszen máshogy nem is tudná Logan elmondani.


-Logan szemszöge-

Még csak most kaptam vissza és máris elveszik. ezt még megbánja az a kis... Közben a fiúk előálltak egy-egy tervvel, de mind abszurd. James ötlete, hogy hívjuk az FBI-t. Carlos szerint állítsuk be terroristának Lucas-t és akkor biztos segít valaki. Kendall pedig azt mondta, hogy avassuk be a lányokat is, hiszen nekik, mindenre van ötletük. Bár azt se vették észre amit arra hazudtunk, hogy a legjobb barátnőjük miért nincs itt.
De ez mégsem olyan rossz ötlet. Így hát beavattuk a lányokat is. Cseppet sem lepődtek meg,sejtettek valamit. Oké, a hazugság tényleg kicsit gagyi volt.Tényleg hihetetlen volt, hogy Bonnie lekéste a gépet. Bonnie mindig pontos, sőt...
-Srácok, tényleg azt hittétek, hogy nem vesszük észre, hogy hazudtok? -kérdezte Amy.
-Nagyon régóta ismerjük Bonnie Even-t és ő soha nem késne.- mondta Sonia.
-Bocsi?!- mondtam és kérdeztem. Erre a fejüket rázták.
-Van valami tervetek? -kérdezte Berta.
-FBI? -mondta James.
-Ugyan már. -vágták rá egyszerre a lányok.
Carlos is elmesélte a tervét, amire elkezdtek nevetni a lányok.
-Nekem van jobb ötletem. -mondta Amy. - Keressük meg a családját.
-Logan te ismered a családját nem? -kérdezte Sonia.
-Igen. -válaszoltam egyszerűen.
-Akkor menj és kérdezd meg, nem tudják-e, hogy hol van Lucas.
-Azt hiszem, hogy ez nem jó ötlet. -mondtam.
-Miért? -kérdezték teljesen egyszerre.
-Mert.. -hajlottam rá, hogy elmondom, de mégsem. -Erről nem szeretnék beszélni.
-Akkor most mi legyen?-kérdezte James.
-Nem tudom. -És ebben a pillanatban kaptam egy sms-t.

30. rész Még mindig fogságban

-Bonnie szemszöge-

-Hello megint Bonnie. - mondta Lucas, miután visszajött.
-Elmondanád, hogy mit tett Logan, amiért így berágtál? -kérdeztem és próbáltam minél kedvesebbnek hangzani.
-Ohh.. Visszatért a kedves Bonnie.
-Szóval?
-Szóval mi?
-Elmondod vagy nem?
-Ahhoz még korán van. -ránézett a kezén lévő órára. -És hoppá, elment a repülőd. Tudod nemsokára már földet is ér. Csak egy baj van... Te nem vagy rajta. Milyen csalódott lesz mindenki...
-Fejezd be. És válaszolj a kérdésemre.
-Nem, nem, nem Bonnie. Itt én vagyok az aki parancsolgathat.- miközben mondta, megfogta az arcomat.
-Enged el. - mondtam.
-Oké, de nem azért mert azt mondtad.
-Ahham persze.
-Talán azt akarod, hogy bekössem a szád?
Csöndben maradtam.
-Na így már jobb. Most kikötlek és elmegyünk egy másik raktárba. De egy szót se, és légy természetes ha találkoznánk valakivel.
Gond nélkül átjutottunk a másikba. Egy idősebb párral találkoztunk, de csak mosolyogtam, mintha minden jó lenne. Ezután összekötözte a lábam és a kezem, de most nem székhez.
-Miért kellett átjönni? -kérdeztem.
-Nem a te dolgod. És ennek örülni fog a barátod. Talán már észrevette, hogy nem vagy a gépen. Elővette a telefonom és csinált vele egy képet. És elküldte.

(Ide más kép került mint a szereplőm, bocsi)

-Logan szemszöge-

Lassan indulhatok is a reptérre. Kölcsönkértem a tánctanár autóját, aki oda is adta, hiszen nagyon jó barátok vagyunk. Kimentem a Noblesville Airport-ra. Vártam. A hangosbemondóban mondták: ,,A Los Angeles-i járat 5 perc múlva földet ér. "
Vártam hát 5 percet és az emberek jöttek. De Bonnie nem volt sehol. Kijött  már a személyzet is, így rájöttem, hogy Bonnie nincs a repülőn. Indultam kifelé nagyon csalódottan, amikor kaptam egy üzenetet. Bonnie-tól. Megnyitottam hát és olvastam is. " Szerintem vedd át a barátnőd csomagját, mert a végén árverésre kerül majd. Ja és nézd meg a képet! U.i: Ne szólj senkinek, vagy baja lesz a kis hercegnőnek. -L "
Megnéztem a képek, és hirtelen megijedtem. Bonnie nála van összekötözve? Elindultam a csomagokért, aztán vissza a fiúkhoz. Út közben azon gondolkoztam, hogy mit mondjak nekik.
Visszaértem és már vártak.
-Hol van Bonnie? -kérdezték egyszerre.
-Hol a Hugom Logan? -kérdezte James.
-Öhmm..
-Na már, mond..- kiabált rám James.
Nem vettem figyelembe őket és hátramentem a csomagtartóhoz, kivettem a csomagokat, ami Bonnié, és felvittem a buszra.
-Logan, - jött utánam James. -hol van?
-Nem mondhatod el senkinek. - megmutattam neki az üzenetet és a képet is.

James vágott egy hasonló képet:

Majd 2 perc múlva megszólalt: -A kis rohadék. Ezt még megbánja..
-Meg ám. De a többieknek mit mondunk. -kérdeztem.
-Az igazat. -válaszolta.
-DE... Baja eshet.-mondtam szaggatva.
Azért elmondtuk a többieknek is, de megígértettük, hogy nem szólnak senkinek. Közösen akartuk kiagyalni, hogy mi legyen, de Showtime van. 10 perc még a kezdésig.

29.rész Missing...

-Bonnie szemszöge-

Ott ültem megkötözve. Nem értettem, hogy mit akarhat tőlem Lucas, ezért megkérdeztem.
-Mit akarsz Lucas?
-Bosszút állni Logan-en.
-Akkor miét nem őt raboltad el?
-Mert így jobban szenved. Főleg, ha meglátja ezt!- mutatta a telefonom.
-És miért érdekelné egy telefon?
-Mert felhívom...
-Meg ne próbáld. - elkezdtem rángatni a kezem.
-Miért mit fogsz tenni ellene?
-Majd meglátod.
Csak nevetett és tárcsázott. Persze kihangosította a telefont, de végig mögöttem állt.
-Bonnie szia. -hallatszott a telefonból.- Bonnie itt vagy?
-Ne szólj semmit. -súgta a fülembe Lucas.
-Bonnie....-mondta megint Logan.
-Helló haver.
-Lucas. Miért van...?
-És viszlát haver. -le is tette.
Utána egyfolytában csörgött a telefonom. De kikapcsolta.
-Miért csinálod ezt? -kérdeztem megint.
-Mert a kis barátod.... -szünetet tart. - ...csinált valamit a húgommal és utána meg otthagyta... Érted.
-Nem járt senkivel amikor összejöttünk.
-És ezt honnan tudod?
-Tudom, és kész.
-Nagyon sok mindent nem tudsz a barátodról.
-Azért többet tudok, mint te! -kiabáltam rá.
-Bonnie, Bonnie, Bonnie. Ne akard, hogy betömjem a szád. Olyan kedves is tudsz lenni...
-Igen tudok- mondtam egy flegma, erőltetett mosollyal. - Persze, csak ha nem rabolnak el.- fokozatosan emelkedett a hangom.
-Nyugi Bon. Nem kell kiabálnod. -mondta és nevetett. Ebben a pillanatban legszívesebben letépném a fejét.

-Logan szemszöge-

-És viszlát haver. - Lucas, és lerakta. Miért van nála Bonnie telefonja?? Talán... nem.
Ezután a hívás után még vagy 100-szor hívtam, de kikapcsolta. Vajon miért van nála Bonnie telefonja? Majd megtudom, amikor kimegyek érte a reptérre. Remélem, hogy nincs semmi baja, és azt is, hogy nem csal meg ezzel a...
-Haver, gyere próbálni. -kiabált nekem Kendall. Odamentem a próba helyszínére.
-Minden oké? -kérdezte James. Nem mondhattam el neki.
-Persze, csak várom már Bonnie-t.
-Ahogy mi is. -szólaltak meg a lányok.
Próbáltunk, de folyton csak az járt a fejemben, hogy mi is történik.

28.rész Rossz, gonosz ismerős. És újra itt?

-Bonnie szemszöge-

Hazautazom, mert Anyával elmegyünk kezdeti vásárlásra a kistesómnak. Annyira örülök.. Elindultam hát a reptérre elbúcsúztam mindenkitől és hazamentem. Otthon leszálltam a repülőről és elindultam egy taxival haza. Hazamentem, mert megleptem anyuékat. Elmentünk vásárolni, és egy csomó mindent vettünk, olyat is amit nem kellett volna. Anya most 6 hónapos terhes. Tök aranyos a pocija. Úgy volt, hogy másnap visszamegyek a srácokhoz, a következő helyszínre. De történt valami....
*Hazaérkezés Anyuékhoz*
-Szia Anyuci!! :) -köszöntem nagy mosollyal.
-Szia Kicsim. -mondta meglepetten..
-Meglepetés!! - mondtam, mert nem hitte el hogy itt vagyok, majd megöleltem.
-Meg is leptél. -mondta.
-Nick? - kérdeztem miután elengedett.
-Dolgozik.
-Értem. Akkor most van dolgod, vagy vásárolhatunk?
-Nincs semmi dolgom, úgyhogy indulhatunk is. - felkapta a táskáját és mentünk is.
Elindultunk és anya vezetett. Megérkeztünk a baba boltba és körülnéztünk. Nagyon élveztem az egészet. Úgy 3 órát töltöttünk el a baba dolgok válogatásával. Tudjuk, hogy hugicám lesz, de nálunk nem rózsaszín lesz az uralkodó. Hazamentünk a vásárlás után és leültünk enni. Ezután még sokat beszélgettünk és mivel másnap megyek vissza a srácokhoz, lezuhanyoztam és elmentem aludni.


-Logan szemszöge-

Bonnie elment haza és én eléggé szomorú voltam miatta, hiszen csak most kaptam vissza. De azt nem bántam hogy baba dolgokat vásároltak anyukájával, és hogy szeret.
Táncoltunk, próbáltunk, kajáltunk és utaztunk. Alig várom, hogy holnap legyen. Beszélgettem a srácokkal és jót hülyéskedtünk is. Nagyon bírom a tesóimat. Elmentem a show után aludni, mert holnap kimegyek Bonnie elé a reptérre.

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel nagyon nehezen köszöntem el Anyuéktól. Nagyon hiányzik, ha nincs velem, de most visszamegyek Logan-hez, aki talán a másik felem... legalábbis most. Nem tudhatjuk, hogy mi fog történni még velünk.
-Anya, ha így szorítasz akkor megfulladok.
-Bocsi szívem. - mondta majd elengedett.
-Itt a taxim. Indulnom kell.
-Mondtam, hogy kiviszlek.
-Nem, mert akkor csak rosszabb lenne. És talán nem mennék vissza. - válaszoltam.
-Hát jó! Szia édesem.
-Szia anyuci, és Nick.
Elindultam a taxi felé. Beszálltam és mondtam is: -A reptérre.
Nem is néztem rá a taxisra. És ez nagy hiba volt.
-Helló Bonnie. - köszönt a taxis.
-Mi a ...?- ránéztem és egy ismerőst láttam. - Lucas...
-Igen. Mennél vissza a barátodhoz? - kérdezte rejtélyesen.
-Igen és megyek is. Megállnál, hogy kiszállhassak? - kérdeztem.
-Bocsi, de más tervem van.
-Mivan??
-Jól hallottad kicsilány. Más dolgom van... Veled.
-Azonnal állj meg! - csattantam fel.
-Bocsi, ja és én nem próbálnám kinyitni az ajtót és kiugrani. Lehetetlen.
Próbáltam kinyitni az ajtót, de tényleg nem tudtam. Bezárta a kis... Nagyon megijedtem. Nem tudtam, hogy mit akar ez az őrült.
-Mit akarsz tőlem Lucas?
-Majd megtudod édes.
Elvezetett egy sikátor féle helyre, ahol raktárak is voltak. Bevitt az egyik raktárba, leültetett egy székre és odakötözött.

27.rész Az ismerős visszatér

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel a szállodában ébredtünk és már pakolhattunk is, mert indultunk a következő állomásra. Bangor-ba megyünk. Itt él pár rokonom, és remélem, hogy lesz időm találkozni velük, persze még az esti buli előtt.
-Kicsim, mi a program ha odaértünk? -kérdezte már a buszban Logan.
-Még nem tudom, de lehet, hogy meglátogatom a rokonaimat.
-Vannak itt rokonaid? -kérdezte.
-Igen, és ha van időd jó lenne, ha velem jönnél.
-Oké, benne vagyok. De most, ha szépen megkérlek akkor csinálsz nekem egy szendvicset?
-Persze.
-De nagyon szeretlek.
-Tudom, édes, tudom.
-Te nem is?
-Nem.
-Ó.-lepődött meg.
-Nyugi, teljesen oda van érted. -szólalt meg Kendall.
-Kendizzle, lécci, Soni-val foglalkozz... -mondtam gúnyosan. - Nem tudhatod, hogy szeretem-e.
-Ugyan már. Az arcodra van írva.. -válaszolt Sonia.
-Van benne valami... -mosolyodtam el. -És a szendvicsed. -nyújtottam a tányért neki.
-Köszi. -mondta és kacsintott.

-Logan szemszöge-

Miután megérkeztünk Bangor-ba, elindultunk Bon rokonaihoz. Bonnie már előzőleg beszélt velük és tudták, hogy megyünk. Taxival mentünk a busztól. 10 perc kellett mire odaértünk.
-Szia Bonnie. -köszöntött minket, feltehetően az unokanővére, akihez jöttünk.
-Szia Mary. Ő a barátom Logan. -mutatott be.
-Szia Logan. -köszönt. -Mary Suarez vagyok. Gyertek be.
Bementünk és mindenkinek bemutatott. Megismertem a kislányukat Hanna-t, az anyukáját Carla-t, és a férjét Michael-t.
-És hol van Elenor? -kérdezte Bon.
-A szobájában a barátjával. - válaszolt Mary.
Kérdően néztem Bonnie-ra aki értett. -Mary húga. -suttogta. Mary közben elment szólni Elenor-nak.
-Eli.-köszöntötte egy öleléssel Bonnie. A lány viszonozta.
-Örülök neked, Bonnie. És ő a barátod? -kérdezte Eli.
-Igen, a barátom.-mondta.
-Logan Henderson. -mutatkoztam be.
-Szóval megint együtt vagytok? Milyen romantikus, a párocska újra egymásra talált. -Szólalt meg egy ismerős hang.
-Ő itt a barátom...- lépett be a szobába az ismerős.
-Lucas Barnes. -vágtuk rá egyszerre Bonnie-val.
-Igen, de honnan ismeritek? -kérdezte Eli.
-Barnes, van bőr a képeden, miután rámmásztál? Komolyan most még az unokahúgom is kell?-ügyet sem vetve Eli kérdésére, nekiesett Lucas-nak, már szinte úgy kellett lefognom Bonnie-t.
-Bonnie, mi folyik itt? -kérdezte zaklatottan Eli?
-Ohh, szóval nem mesélte? - kérdezte gúnyosan Bonnie.
-Nem, de mit? -kérezte megint Eli.
Elmesélte az egészet, és persze ezzel véget is ért Lucas és Elenor kapcsolata. Még beszélgettünk és visszamentünk, hogy próbálhassunk. Aztán kezdődik is a nagy buli!!

26.rész A rémes randi?? Nem...

-Bonnie szemszöge-

Visszamentünk a buszra. Logan és én, Kendall-el és Sonia-val voltunk egy buszban. Gondolta, hogy így nem lehet romantikusan randizni, így az esküvő után kb 1 héttel, ma hívott el. Ma nincs fellépés, így van egy kis időnk. Délelőtt 10 órakor szólt, hogy öltözzek csinibe. Kiválasztottam egy ruhát és elindultunk sétálni. Egyszer az egyik étteremnél megálltunk és Logan megkérdezte: - Éhes vagy?
-Nagyon.. - válaszoltam és egy kis mosolyt is hozzácsaptam.
-Én is, de nem csak ételre...- viccelődött.
-Van egy jó ötletem. Először is kezdjük egy ebéddel aztán majd a többi alakul valahogy... - mondtam kacéran.
-Oké. 
Bementünk és ebédeltünk. Közben rengeteget beszélgettünk.
-Csini vagy. -kezdte.
-Köszi, bár nem éppen egy randiruha, de jó les. És te is jól nézel ki mint mindig. - válaszoltam mosolyogva.
-Édes vagy, mint mindig. De lassan indulnunk kell, mert itthagynak minket.
-Azt nem szeretnénk ugye? - kérdeztem.
-Nem is tudom..- válaszolta majd elindultunk vissza a többiekhez. A turnébuszon még sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk a többiekkel.

-Logan szemszöge-

Ma szállodában alszunk Gilford-ban. Ketten leszünk Bon-nal egy szobában. Alig várom.
-Mit szólnál egy közös fürdőhöz? - kérdezte.
-Remek ötleteid vannak, mint mindig Miss Even. - válaszoltam.
-Ugye még mindig nagy hatása van a könyvnek amit olvastál? - kérdezte.
-Nem dehogy is.. Én soha nem lennék olyan, mint Cristian Gray. - válaszolt és megpuszilta a homlokom.
-Remélem is, mert a könyvbeli Cristian-t nem nagyon kedvelem. Legalábbis legtöbb esetben.-válaszolta.
-Akkor mehetünk fürdőzni?
-Induljuk. És ez szép kis randi volt. Összegezve: Gyors, tényleg gyors ebéd utazás és most fürcsi. Ennél romantikusabb nem is lehetnél Mr. Hendeson. - vágta a fejemhez. Majd mielőtt megszólaltam volna folytatta- De egyben ez volt a legszebb nap amit veled töltöttem. Bár biztosan volt jobb is, de.... - nem hagytam befejezni, hanem megcsókoltam.

25.rész Bejelentés

-Bonnie szemszöge-

Másnap délben Anya szót, hogy menjünk le a nappaliba. Vagyis még az esküvő után beszéltük le. Reggel, vagyis 11 órakor keltünk fel a hosszú buli után. Logan ott feküdt mellettem, és nagyon jó érzés volt.
-Jó reggelt Álomszuszi.-köszöntött a megszokott módon. Nagyon szeretem ezt a 3 szór akkor, amikor felébredek.
-Jó reggelt. - köszöntöttem egy csókkal. - Jó, hogy itt vagy.
-Szerintem is nagyon jó. Szeretlek. - mondta.
-Én is szeretlek.- válaszoltam. - Menjünk zuhanyozni, együtt?
-Jó ötlet. - válaszolt és már indultunk is. Délben lementünk a nappaliba, és Amy is itt van James-sel.
-Szia Anya. -köszöntem és egy puszit adtam neki.
-Sziasztok. -válaszolta. -Már vártunk.
-Itt vagyunk. - válaszoltam mosolyogva.
-Nos, azért mondtuk, hogy gyertek le, mert szeretnénk bejelenteni valamit, még mielőtt elutaznánk a nászútra. - kezdte Nick, mostmár Apu.
-Ööö... Nem is tudom, hogy mondjam el. - mondta Anya.
-Ha terhes vagy nekem elmondhatod. -viccelődtem, mert ők is eljátszották velem már ezt.
-Nos.. Az a helyzet, hogy terhes vagyok. -jelentette ki Anya.
-Tényleg? - kérdezte meglepetten James.
-Ez nagyszerű.- öleltem meg őket.
-Ugye? - nevettünk Anyuval. Kistesóm lesz!!

-Logan szemszöge-

Miután megtudtuk hogy Bonnie-nak testvére lesz, gondoltam, hogy elhívom Bon-t egy romantikus randira.
-Bonnie, mi lenne, ha...  Elmennénk... öhm... randira. - mondtam szaggatva.
-Oké. De ma vissza kell mennünk a turnéra nem? - kérdeztem.
-Igen. De mondjuk, majd valamelyik este után, vagy előtt?.- kérdeztem.
-Rendben.
Elindultunk csomagolni, és már mehettünk is a turnébuszra, vissza a Summer Break Tour-ra. De legalább már nekem is van barátnőm,és nem vagyok kivétel.
Bekapcsoltunk a tv-t a buszon és megláttuk a hírekben, hogy "Logan Henderson és Bonnie Even Egy pár, újra!" És még a többi hasonló. Egy részben örültünk, egy részben pedig nem. De ez már  nem érdekes, majd a romantikus randin bebizonyítom, hogy mennyire nagyon szeretem.

24.rész A Nagy Nap :)

-Bonnie szemszöge-

Reggel korán keltünk, mert jött a fodrász, sminkes, stb... Remélem, hogy ez lesz életem legszebb napja. Meg persze Anyáéké is.
-Miért is van előbb?- kérdeztem Anyától.
-Mert, majd megtudod, ha Jemes is itthon lesz.- válaszolt.
-Oké. Ha találgatok elárulod?- kérdeztem kíváncsian.
-Nem. - válaszolt egyszerűen.
Átmentem egy másik helyiségbe és a fodrász elkezdett dolgozni a hajamon. Sok minden nem készült vele. Aztán elmentem felöltözni.
Éppen sétáltunk le a partra Nick-kel, amikor Lucas odajött hozzám. Beszélgettünk egy kicsit, és a mondanivalója végére benyögte, hogy mit is akar.
-Szóval, nem jöttél.
-Bocsi, csak lekéstem a gépet, és később jöttem.- hazudtam, hiszen előbb jöttem..
-Értem.
Nem vettem észre, de a Big Time Rush és a lányok megérkeztek. Ők a hátam mögött voltak, és nem láthattam őket, de Lucas igen. Erre az volt a reakciója, hogy...

-Logan szemszöge-

Elindultunk haza, hogy James szüleinek esküvőjén megjelenhessünk. Amikor odaértünk a partra, Bonnie éppen Lucas-sal beszélt. Oda akartam menni köszönni neki, de akkor megtorpantam. Olyat láttam, amit nem szerettem volna. Egy pillanatig belegondoltam, hogy elveszítem Bonnie-t az miatt a kis... Pedig a barátomnak mondta magát.

-Bonnie szemszöge-

Lucas megcsókolt, persze rögtön elhúzódtam és pofonvágtam.
-Mit képzelsz magadról? - kérdeztem dühösen.
-Ami nekem kell, azt meg is szerzem.. - válaszolta. Amire persze még dühösebb lettem.
-Húzz a francba innen. Most. - kiabáltam rá.
-Nem megyek sehova. Te az enyém vagy, sok időt pazaroltam rád. -Ekkor megint meg akart csókolni, de nem hagytam és ahogy megfordultam, megláttam Őket.
Logan odajött és kezdte:
-Látom, hamar találtál mást. -mondta szomorúan.
-Hello Henderson! -ismerik egymást?
-Hé Barnes!- mondta Logan, de ahelyett, hogy kezet fogtak volna, Logan behúzott egyet Lucas-nak.

-Logan szemszöge-

-Haver, mit csinálsz? -kérdezte Luc.
-Ha még egyszer hozzányúlsz a csajomhoz, megöllek. - jelentettem ki, és meg is lepődött rajta mindenki. Még én is. - Na, de most takarodj innen, és meg ne lássalak többet Bonnie közelében.
Lucas elment és odamentem Bon-hoz.
-Jól vagy? - kérdeztem, de válaszként egy csókot kaptam. -Ezek szerint jól. -  viccelődtem.
-Jó, hogy itt vagy. Akartam menni, de..
-Tudom, hogy mi történt. És milyen a sitten? - kérdeztem, amire gyengéden oldalbavágott.
-Soha, senki miatt nem vittek még be. - jelentette ki. -De nekem most jelenésem van. Én vagyok a koszorúslány. - és elrohant.

-Bonnie szemszöge-

 Odamentem Anyához, aki látta rajtam, hogy valami van.
-Mi az? -kíváncsiskodott.
-Majd elmondom. - mondtam. - Indulnunk kell.
És máris kezdődött az esküvő.Annyira szép volt, és vidám. Talán - néhány dolgot leszámítva- ez volt éleltem legszebb napja. Egy szép tengerparti esküvő. De még mindig nem tudjuk, hogy miért is lett előrébb hozva. Annyi biztos, hogy kibékültünk Logan-nel és talán abba is belemegyek, hogy újra velüktartok a turnén.

24.rész Irány haza

-Bonnie szemszöge-

Az ajtóban pedig.... Lucas? Nagyon nem rá számítottam...
-Szia Bonnie. - köszöntött és megölelt. -Jól eltűntél.
-Szia. Sajnálom. Csak ki kellett kapcsolódnom egy kicsit.
-Értem. És mizu veled? -próbál kedves lenni.
-Jól vagyok, most már. Azt hiszem...- mondtam bizonytalanul.
-Mikor jössz haza?
-Holnap már hazautazom, mert előbb lesz esküvő.
-Értem, akkor utazhatnánk együtt. - ajánlotta fel.
-Rendben, melyikkel mész? - kérdeztem.
-A 11:40-essel. Akkor érted jöjjek?- kérdezte.
-Nem köszi, Kellyék kivisznek.
-Rendben, akkor megyek vissza a szállodába.
-Rendben. Akkor holnap. Szia.
-Szia


*másnap*
Szándékosan nem ugyanazzal a géppel megyek, mint Lucas. Nem akarok vele beszélgetni, vagy utazni, mert észrevettem, hogy nagyon nyomul. És azt nem szeretem.
így egy korábbi géppel mentem. Anyáék már vártak.
-Nagyon hiányoztál kicsim. -köszöntött Anya és megölelt, jó szorosan.
-Sziasztok, próbáltam szóhoz jutni.
 -Szia Bon. -köszönt Nick is és ő is megölelt.
-Jó itthon. -mondtam, majd elindultunk haza.


-Logan szemszöge-

Elmentem Bonnie rokonaihoz, de sajnos ő már hazament. Meg sem várt. Bár beszélgettem Kelly nénikéjével. Elmondott sok dolgot, és rájöttem a tényre, amit már persze eddig is tudtam. SZERET. Az összes hibámmal együtt. James holnap hazautaik, mert esküvő van és hát mi is hivatalosak vagyunk. Lehet, hogy most kell kihasználnom a helyzetet.
Bristow-ban vagyunk ma, és utazunk is, hogy holnap jelen lehessünk a nagy napon!

23.rész Váratlan események

Kicsit elhúzódott, bocsi! :) Jó olvasást!

-Bonnie szemszöge-

-Anya, nem tudom, hogy mit csináljak. - kezdtem a telefonban.
-Szerintem menj el. - javasolta.
-De nem biztos, hogy készen állok rá. - mondtam és már a sírás kerülgetett.
-Szereted, és elhatároztad, hogy visszaszerzed. Nem? - kérdezte értetlenül.
-De igen.
-Akkor menj el. Élvezni fogod. - hallottam hangjában, hogy mosolyog. - Ha menni akarsz kezd öltözni.
Kis gondolkozás után: -Szia Anya. Szeretlek. -és már le is tettem a telefont.
Elindultam, hogy átöltözzek és hogy megigazítsam a hajam.
Már fél 7 volt és a kezdés7-kor van. Sietnem kell.
Beültem a kocsiba és indultam is az Amphitheatre-be. De későn értem oda. Sajnos már kapuzárás volt és nem tudtam bejutni. Arra gondoltam, hogy mivel mindenképpen be akarok menni és jegyem is van, beosonok hátul. Csak sajnos nem vettem észre, hogy miközben hátrafutottam kiesett a jegy a zsebemből. Hátraértem és itt vártak a VIP- belépősök. Csatlakoztam hozzájuk, de amikor észrevettem, hogy a jegy nincs meg kiálltam a sorból. Basszus! Csak nekem lehet ekkora szerencsém. Gondoltam, hogy felhívom Logan-t, hogy itt vagyok és szeretem. De sajnos nem vette fel. Hagytam üzenetet, de nem hiszem, hogy azután, hogy nem jelentem meg meghallgatná. Ismerem már. Valahogyan be kell jutnom. Hívtam James-t is, de ő sem válaszolt. Ahogy a lányok sem. Arra gondoltam, hogy valahogyan be kell jutnom. Bemásztam egy ablakon, amit előtte kitörtem. De rossz ablakon másztam be, mert mikor már biztonságban álltam a talajon, valaki felkapcsolta a villanyt. Sajnos nem a fiúk voltak, bár Fox ebben a szobában volt. Az egyik szervező hallotta meg a törés hangját és hívta a biztonságiakat.Betörésért letartóztattak. Ekkora Pech-em is csak nekem lehet. Remélem, hogy Logan értékelni fogja, amit érte tettem. Csak, mert eddig még senki miatt nem törtem be sehova.
-Sajnálom, majd adakozok a helyrehozatal miatt.- próbáltam mentegetőzni a kapitányságon.
- Miss. Even. Csak egy kérdésre válaszoljon. - de a kérdést nem tudta feltenni, mert kihívták. És azt is láttam, hogy ki hívta ki. Hála az égnek. Eric volt az. Eric nyomozó itt. És ismeri azt a rendőrt aki behozott.
Miután Eric itt járt és beszélt a rendőrrel, kiengedtek.
-Nagy mázlid van, hogy tartozik nekem eggyel. - mondta a kocsiban hazafelé menet.
-Köszönöm. - mondtam szomorúan.
-Na Bonnie. Mi a baj? - kérdezte kedvesen.
-Nem tudtam bejutni, és mostmár tuti lemondhatok Logan-ről.
-Ne butáskodj. Szeretitek egymást majd lesz valami.

-Logan szemszöge-

Sajnos nem láttam sehol Bonnie-t és nem jött hátra sem. Ebből következik, hogy nem jött el. Indultunk vissza az öltözőbe, amikor láttuk, hogy az ablak törött.
-Ne aggódjatok, csak egy rajongó jegy nélkül.
-De nem hallottuk Fox-ot ugatni. - válaszolt James.
-Mert nem is ugatta meg. Ez miért fontos? - kérdezte a szervező.
-Csak olyat nem ugat meg, akit ismer. - fejtette ki James.
 Hátul indultunk kifelé, és miután már kint voltunk megpillantottam a földön valamit. Egy belépőjegy, ráadásul az, amit Bon-nak adtam.
-Nézzétek srácok. - kezdtem és mutattam a jegyet. - Ezt küldtem el Bonnie-nak.
-Szóval itt volt. - mondta Kendall.
-Ezek szerint. - motyogtam.
-És Fox sem ugatott, mert megismerte.
-Lehet, hogy fel kéne hívnom? -kérdeztem bizonytalanul.
-Mi az hogy lehet?? - háborodott fel James.
-Jól van, nyugi.. van egy üzenetem. Bár nem tudom, hogy most miért mondtam.
Meghallgattam az üzenetet: Szia Logan, itt Bonnie. Bár ezt valószínű, hogy tudod. Sajnos nem értem ide kapuzárás előtt, így megpróbálkoztam hátul a VIP-nál, de elhagytam a jegyet. Keresek egy ablakot, és csak hogy tudd, soha nem csináltam ilyet senki miatt. Beszélek itt össze vissza. Ha meghallgattad, hívj fel, vagy üzenj vagy valami. Kb. 4szer mondtam ki a vagy szót. Tudod mit? Ne is hallgass tovább, bár lenne még pár hülye mondatom, amin valószínű, hogy nevetsz. Na mindegy. Nem erősségem az üzenethagyás mert csak beszélek össze-vissza. Mint most. Most pedig nevetni fogsz. Na jó most leteszem, mert beértem egy szobába és itt van Fox.. Szia. Ja és remélem tudod, hogy szeretlek.
Hosszú és össze-vissza. Jellemző Bonnie-ra. De csak mosolyogtam.
-Hé Logan. James-terv utolsó része? -kérdezte boldogan James.
-Jöhet. -mosolyogtam.

-Bonnie szemszöge-

-Mi újság kis börtönlakó? - kérdezte kedvesen és egyben viccesen Kelly.
-Jó a kilátás nyílik a folyosóra.. Egy igazi élmény volt.- viccelődtem.
-Na gyere. -majd megölelt. - De mi a baj?
-A koncertnek vége, de Logan nem hívott vissza. Nem is üzent, semmi.
Bementünk, leültünk a nappaliban és elmeséltem az egész történetemet Kelly-nek. Egyszer csak kopogást hallottunk.
-Megyek kinyitom. - mondtam és indultam az ajtó felé.
-Rendben addig főzök teát. - mondta Kelly, de már nem is nagyon értettem.
Odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Először csak egy csokor virágot láttam az ajtóban, meg valakinek a lábát. Aztán leengedte a virágot, így megláttam, hogy ki is van az ajtóban...

22.rész Döntés Bonnie-ra marad...

-Bonnie szemszöge-

Charlotte szép város. És jó itt. Szeretem Serena-t. Reggel csengetnek és Kelly néni az ajtóhoz siet. Az ajtóban nem talál senkit csak egy csokor fehér rózsát, közepén egy vörössel. Van hozzá kártya is, a következő szöveggel: Nekem te vagy az egy a millióból. Szeretlek Bonnie.
-Semmi arról, hogy ki küldte. - mondtam közlésül Kelly-nek.
-Nem is sejted? - kérdezte.
-Nem, hiszen senki nem tudja, hogy itt vagyok.
Egész nap gondolkoztam, hogy vajon ki küldhette a csokrot. Lucas? Nem.. hiszen nem tudja a címet és azt sem, hogy it vagyok Charlotte-ban. Mellesleg csak barátok vagyunk. Logan? Ő sem tudhatja, hiszem kértem Anyáékat, hogy nem mondják el neki. Talán egy titkos hódoló? Nem hiszem.. nekem nincs olyan. És amúgy is.. honnan tudná a címet? Gondolkozásomat Kelly törte meg.
-Gyere menjünk el kutyát sétáltatni, meg levisszük Serena-t is a parkba.
-Oké, megyek. -válaszoltam.
El is indultunk. Sokat sétáltunk és egyszer csak Bibi, a kutya elkezdett futni. De nagyon. Alig birtuk elkapni.
-Szerintem jobb lenne, ha elmennénk haza. - vetettem fel az ötletet.
-Oké, úgyis meg kell etetnem Serena-t.
Így hát hazamentünk, de így is megvolt az 1 órás séta.
-Sziasztok!- köszönt Eric, aki most ért haza a munkából.
-Van valami az ajtó előtt. - mondja Kelly.
-Nézzük meg  mi az. - javasoltam. Egy doboz volt az ajtó előtt ráírva nagy batűkkel, hogy BONNIE.
-Ez a tiéd lesz Kicsilány. - adta a kezembe a dobozt Eric. Bementünk és gondoltam, hogy kinyitom a dobozt. De igazából nem is akartam kinyitni.
-Ne már, nyisd ki!- mondja nevetve Kelly.
-Oké. - majd elkezdtem kibontani. Egy koncertjegy az első sorba a Big Time Rush koncertre, és egy levél.
-Itt is van állomás a Summer Break Tour-nak? - kérdetem Kelly-t.
-Azt hiszem igen. - válaszolta.
-Nagyszerű...
-De mondd már mi van a levélben. - kíváncsiskodott Eric.
-Oké. De előbb elolvasom. - elkezdtem olvasni. Mivel semmi olyan dolog nincs benne, gondoltam felolvasom.
- Szia Bonnie. A kommunikációnak ezt a formáját kellett választanom, mert máshogy nem tudok beszélni veled. Az ajándékom egy jegy, és ha látlak az első sorban holnap, akkor tudni fogom, hogy szeretsz még. Ha nem jössz el, és nem látlak, akkor megpróbállak végleg elfelejteni, bár ez nehéz lesz. Remélem, hogy eljössz. Szeretlek. Logan
-Ez annyira aranyos- mondja Kelly.
-Igen, pont annyira, mint a sorozat egyik részében, amikor Kendall és Joe összevesznek utána pedig Rocktober van.
-Ne azt nézd. Fontos vagy neki. Szeret.- nyaggat Kelly.
-Ha most megbocsájtotok, akkor én felmegyek és beszélek Anyával.
-Menj csak. - válaszoltak.

-Logan szemszöge-

-Küldtem neki virágot, meghívtam a koncertre. Első pont kész. -jelentem James-nek.
-Értem. Nagyon ajánlom neki,hogy itt legyen. - mondja James.
-Én is haver.
-Megyek felhívom Apát, és megkérdezem, hegy beszéltek-e már.
-Miért hívta volna fel őket? -kérdezem értetlenül.
-Mert Anyukája ismeri az egész sztorit és tuti, hogy tőle kér tanácsot.
-Értem. Akkor menj.- küldöm. James el is ment és kb 20 perc múlva jön vissza.
-Van egy jó és egy rossz hírem. - kezdi...
-Ne...
-Beszélt Anyukájával és Apámmal, de nem biztos benne, hogy eljön holnap. - mondta, amitől elment a kedvem.
-Értem. Akkor nincs remény.
-Azt is mondta, hogy még szeret. - mondja, amitől elmosolyodom.
-Akkor talán van remény.- felcsillan a szemem.
-Talán. De most megyek megetetem Fox-ot.
El sem hiszem, még szeret, és talán van arra is remény, hogy holnap eljön értem. Kapok egy sms-t és megörültem, mert azt hittem, hogy Bonnie az.De nem, csak Mercedes.
Szia Loggie. Remélem nem baj hogy így teszem, de szakítok veled. Találtam nálad jobb pasit aki szeret. By: Mercedes
Erre az sms-re nagyon megörültem és már rohantam is James-hez meg a fiúkhoz és megöleltem őket. Kicsit nézhettek hülyének, de amikor megmutattam az sms-t akkor már velem együtt örültek.

21. rész Utazások

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel indultam is Kelly-ékhez. Nagyon várom már, mert szeretnék babázni. Mivel mindent elpakoltam, indulhattunk is. Anya és Nick vittek ki a reptérre. Charlotte-ba utazom. Az út nem hosszú csupán 5 óra. Legalább lesz időm gondolkozni, és a nagynénémékhez már tiszta fejjel megyek. Elbúcsúztam a reptéren és indultam is csekkolni. Felszálltam a repülőre, és mivel nem akarok senkivel beszélni, inkább a fülhallgatót bedugtam a fülembe és hallgattam a zenét. Ezalatt gondolkoztam is.
*5 óra múlva*
Volt elég időm gondolkodni, arra jutottam, hogy lehet mégis harcolnom kéne Logan-ért.
A reptérre kijöttek elém Kelly néniék. Itt van a kicsit Serena is. Olyan aranyos. Hazamentünk hozzájuk.
-Nagyon örülök, hogy itt vagy. - mondta Kelly.
-Jöttem babázni. - mondtam mosolyogva.- És ezt hoztam a kis husinak. - adtam át a diszzacskóba csomagolt ruhát.
-Ez nagyon aranyos. - mondta Eric, Kelly férje.
-Ugye? Amikor megláttam beleszerettem.
-Köszi, de nem kellett volna. - mondta Kelly.
-De igen. Tetszett és megvettem.
Na had babázzak már.. - mondtam és már a kezemben is volt Serena.
-Menjünk el sétálni. - ajánlotta Eric.
-Jó menjünk. - válaszoltam.
Elindultunk a közeli parkba. Készült pár kép is.



-Logan szemszöge-

Ma Mercedes elhagyott minket. Ennek a többség örült. Este hívott.
-Szia Loggie. Sajnálom, de ma nem tudok visszemenni hozzátok, mert holnap kezdjük a forgatást. - kezdett bele és nem hagyott szóhoz jutni.
-Szóval megkaptad a szerepet?- kérdeztem kedvesen.
-De igen. Ugye milyen jó? - dicsekedett.
-De nagyon, szóval nem jössz vissza? - kérdeztem vissza, mert James bejött.
-Nem, de már mondtam butus. Nem figyelsz?
-De igen, de nekem mennem kell mert elkések próbáról.- füllentettem.
-Oké.Puszinyuszi.
-Szia.

És ezaz!! Nem jön vissza.. Jártam az örömtáncot! James is beszállt. Aztán jöttek a többiek is.
-Akkor jöhet a James-terv? -kérdezte James.
-Mi? Milyen James-terv? - kérdeztem vissza. - Ennél jobbat nem tudtál kitalálni?
-Nem.. Magamról neveztem el, mint Dawes a Dawes-tervet.
-De okos lett valaki..- gúnyolódtam.
- Mind egy.. Szóval, James- terv?- kérdezte miközben felhúzta egyik szemöldökét.
-Akkor.. James-terv. És belevágunk. Visszahódítom a húgod. Kezdjük.
James erre odajött és a fülembe súgott valamit. Apukája és Bon anyukája is segít.
-Ki az a Lucas? - kérdeztem vissza, miután sok dolgot elmondott.
-Nem tudom, de Bonnie-nak szimpi.
-Nem.. Akkor minél előbb cselekednünk kell.
-Jaja.- mondta James. Ezzel elkezdődött a TERV.

20.rész Gondolatok

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel elhatároztam, hogy egy kicsit elutazom anya nővéréhez, Kelly-hez. Az esküvő szervezése már teljesen kész van.
-Anya, szerinted Kelly-t zavarná, ha egy kicsit elutaznék hozzá? - kérdeztem bizonytalanul Anyát.
-Szerintem nagyon örülne neki, de felhívom és megkérdezem.
Anya a válasszal jött vissza kb. 20 perc múlva.
-Azt mondta, hogy nagyon szívesen fogad. És, hogy jó lenne, mert már nagyon régen látott.
-Nagyszerű, akkor csomagolok is. Észak-Karolinába megyek. -mondtam és már indultam is.
Még a nap folyamán lefoglaltam a jegyemet a neten.
-Minden cuccom összepakolva, és a jegy is lefoglalva. - jelentettem Anyának.
- Jó, de valami ajándékot kéne vinni neki nem? - kérdezte.
-Hát, de és most született kislánya,  Serena.- mondtam, mintha nem tudná.
-Akkor, menj el vegyél nekik valamit. - mondta.
-Gyere velem, nincs kedvem egyedül menni. - mondtam, és fogtam a kezét mint ha öt éves lennék.
- Jó, de előbb még kiszedem a ruhákat a mosógépből és átrakom a szárítóba. - mondta.
-Oké, addig átöltözöm, mert leittam magam és tiszta vizes a pólóm. Gyorsan felszaladtam és kicseréltem a pólómat. Mire leértem, már Anya készen volt.
Elindultunk és a közeli bababoltba mentünk. Ott vettünk egy aranyos kis ruhát Serenának.
Ilyen cuki kis szoknyát vettünk neki. Biztos nagyon aranyos lesz. Útközben megálltunk egy újságárusnál. Megláttam egy újságot, aminek címlapján egy ismerős személy köszönt vissza. Logan Henderson. Ekkor eszembe jutott minden és nagyon rosszul éreztem magam. Sírni tudtam volna. De nem, mert megpróbálom tartani magam.


- Logan szemszöge-

West Palm Beach. Itt vagyunk. Bárcsak Bonnie is itt lenne. De sajnos nincs itt. Így meg kell elégednem James-sel és az oltári nagy ötletével. Egyszerűen remek, el sem hiszem, hogy pont neki jutott eszébe. De ilyen, ha valaki folyton idegesít. Egyből okosabbak leszünk. Ma letudjuk a koncertet és Mercedes eltűnik, mert holnap délután jelenése van egy filmmeghallgatáson. Remélem, hogy sikerül neki, mert akkor már holnapután kezdenek, és kevesebb időt lesz itt.
-Loggie, ugye nem baj, hogy holnap elutazom?-kérdezte nyávogós hangon.
-Nem, dehogy baj. Remélem, hogy megkapod a szerepet, mert akkor teljesülne az álmod. - mondtam egy erőltetett mosollyal arcomon.
-De édes vagy, szóval emlékszel. - mondta. Nem nem emlékeztem rá, csak tippeltem. Délután elkezdtük a próbát. Utána megkérdeztem a lányokat, hogy beszéltek-e Bon-nal. Azt mondták, hogy igen és hogy tűrhetően van. Lehetne rosszabb is. Ennek nagyon örültem, mert legalább ő jól van.

19. rész Vásárlás és cselszövés

-Bonnie szemszöge-

Elindultunk Anyával a reggeli után vásárolni. Sok boltba bementünk, nagyon jól elvoltunk Anyával. Olyan nekem, mintha a legjobb barátnőm lenne. És tényleg a legjobb, jobb, mint Amy, Sonia vagy Berta. Annyira elszórakoztunk, hogy el is feledkeztem Lucas-ról. De ő emlékeztetett egy sms-sel. Bonnie, merre vagy? Akkor nem találkozunk? L
-Meg is feledkeztem róla.- jelentettem ki, de Anya nem nagyon értette.
-Miről? -kérdezte értetlenül Anya.
-Lucas-ról. Idehívom, és megismerheted. -válaszoltam neki, majd írtam a választ.
-Jó. -válaszolt Anya.
Nem sokkal később ide is ért.
-Anya ő itt Lucas, Lucas ő meg Anya. -mutattam be egymásnak őket. Bemutatkoztak egymásnak. Láttam, hogy Anya nem nagyon fogja csípni Lucas-t.
Sétáltunk, de Lucas-nak el kellett mennie. Valaki hívta telefonon. Titokzatos volt. Egy puszival az arcomon elbúcsúzott és el is tűnt.
-Nem szimpatikus. -jelentette ki Anya, miután elment.
-Anya. Nem te tanítottad, hogy nem vonunk le következtetéseket? -vontam kérdőre.
-Sajnálom, de ez az igazság. Nem szimpi.
-Oké, de nekem az. Jó vele beszélgetni, és jó tanácsokat ad.
-Erre én is képes vagyok. -viccelődőtt, de hangja mégis komoly volt.
-Tudom, de most menjünk el fagyizni. Beültünk egy fagyizóba és még itt is jókat nevettünk. Teljesen kikapcsoltam.


-Logan szemszöge-

Ma szabadnapunk van. Holnap viszont West Palm Beach-en leszünk. Ma van egy kis időnk, ami nem próbával telik. A gépemen nézegettem a közös fotókat, amikor James odajött.
-Na jó haver. Lehet, hogy a csajod, de kiakaszt. - panaszkodott.
-Tudom, engem is. Már szinte menekülök előle. - válaszoltam.
-Van egy tervem, hogy szerezd vissza a húgomat és dobhasd ez a.. -nem tudta befejezni, mert kicsilány megérkezett közénk.
-Loggie. Gyere egy kicsit. -megfogta a kezem és húzott magával. Mutatott egy bogarat, ami a turnébuszban volt. Félt tőle nekem meg ki kellett vinnem. Elegem van belőle.
Visszamentem James-hez.
-Na itt vagyok, mond a tervet.
-Elhárítottad a problémát?? -kérdezte mire én megütöttem a vállát és mondtam: - Hehe, nagyon vicces vagy!
James elmesélte a tervét, ami nekem nagyon tetszett. Alig vártam, hogy megcsinálhassuk. De egy jó darabig még apuci kicsi lánya lesz a barátnőm. Remélem, hogy addig Bonnie nem jön össze senkivel....

18.rész A másnap reggel

-Bonnie szemszöge-

A telefonbeszélgetés után csak rosszabbul éreztem magam. Nagyon szeretem Logan-t, de el kell engednem. Neki is jobb és nekem is. De még mindig képes vagyok sírni, pedig nem vagyok az a sírós típus. Nagyon szeretnék beszélgetni valakivel, de nem akarom a lányokat zaklatni, had legyenek a srácokkal. Gondoltam, hogy felhívom Lucas-t, de Ő sem érhet rá mindig. Meg már amúgy is késő délután van, gondoltam egy kicsit előbb lefekszem aludni. De csak forgolódni tudtam. Nagyon nehezen aludtam el.

-Logan szemszöge-

Jogos volt amiket mondott. És el kell engednem.
-Loggie, gyere baby, apa beszélni akar veled. -jött be a szobába Mercedes.
-Most? Csomagolnom kell, nemsokára indulunk. - válaszoltam.
-Most. Ne akarsz ellen állni. - mondta. Elindultam, bár meglepett, hogy a nagyfőnök is itt van.
-Mr. Griffin. Hogy van? -kérdeztem egy erőltetett mosollyal.
-Jól Logan. És ahogy látom te is kivirultál az én kicsikém mellett.
-Nem igazán. -motyogtam magamban.
-Mondtál valamit? -kérdezte gyanakvóan Mercedes.
-Nem Édesem, semmit. -és megint az erőltetett mosoly.
Megbeszéltük, hogy miért is hívott be. Aztán mentem vissza csomagolni, mert indulunk. És balszerencsémre a kicsilány is velünk jön. Nem tudom, hogy fogom kibírni.
Már összepakoltam és nemsokára indultunk is. Késő délután volt, tehát nemsokára alszunk és nem kell sok ideig elviselnem Merci-t.

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel még mindig ramatyul éreztem magam, de elindultam a konyhába, ahol szeretett Anyukám a reggeli készítését kezdte.
-Ilyen korán? Ez nem megszokott nálad.
-Nem tudtam aludni. -mondtam.
-Jobb kedvre kell vidítani téged. Elmegyünk ma vásárolgatni? -kérdezte nagy mosollyal az arcán.
-Felőlem. -mondtam, majd a kezembe vett almába haraptam.
-Oké, akkor majd reggeli után megyünk.
-Jó reggelt Nick!- köszöntöttem az én Apucimat.
-Jó reggelt Édeseim!- köszönt vissza, adott egy puszit a homlokomra, majd megcsókolta Anyát.- Mi a mai program?
-Elmegyünk vásárolni. - mondta Anya.
-Az jó. Legalább lefoglalod. - suttogta, mintha így nem hallottam volna.
De éppen amikor ezt szóvá akartam tenni, megszólalt a telefonom. Sms Lucastól.
Szia Bonnie. Remélem jól aludtál. Találkozhatnánk, ha szeretnél. Tudod meg kell lennie a napi Bonnie-adagnak. L 
Az utolsó mondatra elmosolyodtam, amit Anya észre is vett.
-Ki írt? -  kérdezte.
-Csak Lucas.
-Ki az a Lucas? -kérdezte megint.
-Csak egy nagyon jó barát. - válaszoltam miközben pötyögtem vissza a választ.
Jó reggelt. Jól aludtam, mondjuk. Majd elmagyarázom. Te? És jó lenne ha beszélgetnénk, nekem sincs meg a napi Lucas-adagom. És elloptad az én szokásomat. Ezért számolunk. B
Anya értetlenül nézett, hogy most mi van, ki ez a Lucas. De tőlem nem tudott meg többet. Felmentem a szobámba felöltöztem és visszamentem a konyhába, mert a reggeli még várt. De az alma után nem voltam éhes. 

17.rész Nagy áttörés

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel felkeltem és elkezdtem készülődni, mert ma találkozom Lucas-sal. Felöltöztem, megcsináltam a hajam és már indultam is a konyha felé. Elköszöntem Anyutól és Nick-től, aztán indultam is.
10 pontosan odaértem, de addigra Lucas már ott volt. Kikértük amit szerettünk volna és kimentünk a teraszra, hogy a szép időben lehessünk. Csinált is egy képet ami később felkerült Instagramm-ra és Twitter-re is.

-Na szóval mi a baj bogaram? -kezdte a cuki, 'én megértelek hangján', miután leültünk.
-Szóval, nem akarom elmondani anyának ezt az egészet. Olyan vidám az esküvő miatt. -válaszoltam.
-De szerintem az lenne a legjobb ha elmondanád neki. Nem mint ha nem élvezném, de valaki olyannak is meg kell beszélned, aki nagyon ismer téged. -válaszolt.
-De nem is tudom.. most törjem le őt is? -akadékoskodtam, de tudtam, hogy igaza van.
Sokat beszélgettünk, aztán elmentem haza. Éppen ebédhez készülődött Anya és Nick is.
-Anya, beszélhetnénk? -kérdeztem.
-Persze, mond csak. -mondta. El kezdtem sírni. Anya odajött és megölelt. -Mi a baj? -kérdezte aggódva.
-Ha terhes vagy nem baj!- viccelődött Nick. Erre kicsit elmosolyogtam magam.
-Jó is lenne, azon tuti nem sírnék. - mondtam, majd elkezdtem az egészet elmesélni anyáéknak.
-Erre csak annyit tudok mondani, hogy képzeld magad a helyébe. Van egy bandád, akivel már lassan 4 éve együtt zenélsz, és összejössz valakivel pár hónapja. Te mit választottál volna? A barátaidat és a munkádat, vagy a barátodat?
-Lehet, hogy igazad van. De most felmegyek a szobámba, egyedül szeretnék lenni.
-Megértem, menj csak. -mondta Anya.
Én nem tudtam, de Nick felhívta James-t, hogy mi van Logan-nel, Ő is ilyen szomorú-e mint én.


-James szemszöge-

Apa felhívott és elmesélt néhány dolgot.. Így már értem a szakitás okát. És egy hülye vagyok. Képes voltam megütni a legjobb barátomat. Elindultam megkeresni.
-Logan, haver sajnálom oké? Csak hirtelen nem értettem a helyzetet.-kezdtem a bocsánatkérést.
-Semmi baj, nem is érthetted, mert még én sem értem. Nem akarok Mercedes-sel lenni, csak Bonnie-val. De választanom kellett. - válaszolt.
-Megértem, a helyedben szerintem mind ezt csináltuk volna. - vígasztaltam.
-Szeretem a húgodat James, de még a hangját sem hallhatom, mert nem vesz fel a telefont.- mondta kedvetlenül.
-Tudom. Várj hívjuk az enyémről. -ajánlottam fel.
Felhívtuk, és eleinte még én beszéltem vele, de aztán mondtam neki, hogy Logan beszélni akar vele. Bonnie azt mondta, hogy jó legyen, mert mondani akar neki valamit. Nem tudom, hogy mit beszéltek, mert egyedül hagytam Logant.

-Logan szemszöge-

-Szia Bonnie. - kezdtem.
-SziaLogan. Tudod, jó lenne ha nem hivogatnál, üzengetnél, mert ez így csak rosszabb. -vágott bele, pont amikor nem kellene.
-Sajnálom, de nem bírom ki.
-Ne sajnálkozz. Te választottad ezt a helyzetet és akármennyire is fáj, megértelek. De ne keress, hogy legalább ne emlékeztess rá mindig. Mert így sokkal rosszabb elviselni ezt a helyzetet.
-De...
-Semmi de. Most pedig leteszem. Nem akarom, hogy jobban fájjon. És neked sem. Szia.-mondta, jogosan.
-Szeretlek.
-Tudom és én is, de nem lehet. Szia Logan. - válaszolt.
-Szia. - és már le is tette a telefont. Nagyon fáj amit mondott, de igaza van. Ha szeretsz valakit engedd el. De ez nagyon nehéz lesz.

16. rész Balhé

-Bonnie szemszöge-

Hazamentem az új barát telefonszámával, aki azt mondta, hogy bármikor megkereshetem.  Beértem a házba, anya már kezdte is.
- Szia. Most megleptél. Hogy-hogy itthon? -kérdezte, de szerencsére még nem vette észre, hogy nagy a baj. Csak annyit láttam, hogy egy nő anyámmal valamit egyeztet.
-Szia. -mondtam egy puszi után. - Máris lecseréltél? -mondtam egy erőltetett mosollyal.
-Nem, vagyis igen. Ő itt Gracie. -válszolt anya.
-Szia én Bonnie vagyok. -mondtam kedvesen.
-Szia Bonnie, én meg Gracie. - mutatkozott be.
-Mi jót csináltok? -kérdeztem miközben kivettem egy üveg vizet a hűtőből.
-Szervezik az esküvőt. -válaszolt Nick.
-Szia Nick. -öleltem meg.
-Te itthon? És mi van James-sel? -bombázott kérdéseivel.
-Elvannak. Kicsit fárasztó volt ez a hét. Gondoltam hazajövök pihenni kicsit.- válaszoltam terelve a szót.
-Jól van, de nem veszed fel a telefont? -kérdezte Anya, mert már 3 perce egyfolytában csörög.
-Nem, majd visszahívom. - kapcsoltam ki a telefont, hogy ne zavarjon.
-Jól van. De gyere, ha itthon vagy segíthetsz. -mondta anya.
-Előbb szeretnék egy-kettőt ütögetni. Nick nincs kedved egy meccshez? -reménykedtem, hogy a tenisz majd lefoglal és nem gondolok az elmúlt pár napra.
- Mehetünk, úgyis régen játszottam. -válaszolt.
Elindultam a szobám felé, hogy átöltözzek és elővegyem a teniszütőt. Lementünk, játszottunk 1 órát. Ezután lezuhanyoztam és lementem a nappaliba. Segítettem anyáéknak. Már nagy része készen van. Még van bő egy hónapunk. Anya egyfolytában Logan-ről meg a bandáról kérdezett, így egyből eszembe jutott az egész. Anyának még tudtam hazudni, de magamnak már nem tudok. Felmentem a szobámba és csak sírtam. Gondoltam, hogy írok egy sms-t Lucas-nak. Szia. Holnap tudunk találkozni? Nagyon jó lenne. Bonnie Rögtön jött is a válasz: Szia, persze. 10-kor a Starbucksban? Tudod, ahol először ettünk áfonyás sütit. :) Lucas Nagyszerű, lesz kinek kibeszéljem magamból a dolgokat.

-Logan szemszöge-

Bonnie-val már két napja nem tudok beszélni. Ez nagyon zavar. Nem tudom, hogy mi van vele. Amy, Sonia de még Berta sem tudja. James-t pedig nem szeretném megkérdezni. Ő nem tudja az igazat. Csak a lányok.
James felhívta a húgát és neki fel is vette. De senki másnak nem. Amy véletlenül elszólta magát, így James megtudta az igazat.
-Logan, Mégis miért kellett választanod? -kérdezte Sonia.
- Mert Griffin azt akarja, hogy a lányával jöjjek össze.- válaszoltam, mit sem sejtve, hogy James ott áll az ajtóban a hátam mögött.
-Mi? Akkor szakítottatok? -förmedt rám James.
-Igen, oké? De ez csak rám és rá tartozik. -válaszoltam.
-Ezért ment haza. Tudhattam volna, hogy valami baj van. -mondta. -De miért szakítottatok?
-Mert... kellett.
-Mi? Ez meg mit jelentsen? -kérdezte kiabálva.
-Választanom kellett.
-És te nem őt választottad? Akkor kit? - kérdezgette James.
- Hallottam, hogy Mercedes-sel összejöttél. Gratulálok. -jött be a szobába Jonny. ( gitáros)
-Szóval megcsaltad a húgomat, te rohadt szemét. - és már ütött is. Egyenesen a jobb oldalra. Erre  ideges lettem és behúztam neki egyet. Berontott a szobába Kendall és Carlos is akik rögtön szétszedtek minket.
-James, ha tudnád miért volt az, hogy szakítottunk, akkor most ezt nem teszed. -mondtam miközben letöröltem a vért a számról, és kimentem a szobából.
-Köszi Jonny ez most nagyon kellett.- Szólalt meg Amy.
És amúgy is indultunk a következő helyszínre. Szóval össze leszünk zárva egy buszba James-sel. Nagyon remélem, ha megtudja mi is a helyzet, majd segíteni próbál.

15. rész Ismeretlen ismerős

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel is minden vágyam az volt, hogy hazamenjek. Reggel 10 körül elindultam a repülőtér felé. Mikor odaértem megvettem a jegyet. Újra átgondoltam a dolgokat, de megzavart a telefonom. Üzenet érkezett. Sonia volt az. De nem éreztem magam elég erősnek a szokásos kérdésekhez. Így hát meg sem néztem az üzenetet. A hangosbemondóban hallottam, hogy a Los Angeles-i járat utasai fáradjanak a kijárat felé. Így elindultam.
A gépen még kaptam az sms-eket, de nem érdekel. Nem szerettem volna, hogy aggódjanak, de azt sem kell tudniuk, hogy eljöttem.
Mellettem ült egy nagyon kedves srác, aki megszólított.
-Nem érdemes szomorkodni miatta, majd jön másik. -szólalt meg a pasi.
-Parancsolsz? -kérdeztem meglepetten.
-Gondolom egy pasi miatt vagy kedvetlen. Nem érdemes higyj nekem! -mondta.
-Honnan veszed, hogy pasi van a dologban.
-Általában az van.. - mondta, miközben szája mosolyra húzódott.- Amúgy Lucas Barnes vagyok.
-Én meg Bonnie Even. -nyújtottam kezem.
-Öntsd ki a pici szíved!- bohóckodott a szomorúságomon, és be kell valljam jobb kedvre derített.
-Ez egy hosszú történet.
-Van 2,5 óránk. Nincs jobb dolgom.- mondta.
Elkezdtem mesélni a történetet, de folyamatosan zavartak az sms-ek. A történet felénél már tényleg nagyon zavaró lett. Ezt Lucas szóvá is tette.
-Figyelj! Nem szeretnéd felvenni vagy válaszolni, szívesen elfordulok addig. -mondta együttérzően.
-Nem, inkább nem. -válaszoltam. -Folytatnám a sztorit és akkor megérted.
Folytattam is a mesémet. Szóltak, hogy kössük be magunkat, mert leszállunk. Máris?? Most szálltunk fel. És a lényeg pont kimaradt.
Leszálltunk és elindultunk a csomagokért.
-Van kedved egy boldogító sütihez? -kérdezte aranyosan.
-Hát nem is tudom... Jó, menjünk.-mondtam bizonytalanul.
Hívtunk egy taxit és indultunk is az egyik kedvenc helyemre, a Starbucks-ba.
Egy áfonyás muffin mellett befejeztem a mesét.
-Jó volt veled beszélni, és beszélhetnénk esetleg találkozhatnánk máskor is. -vetettem fel az ötletet.
-Tényleg? -kérdezte meglepetten.
-Igen, tudod nem tudtam senkivel beszélni, mert a barátnőim a fiúkkal vannak. Én pedig nem akartam velük lenni.
-Akkor cseréljünk számot. Ha beszélgetni akarsz valakivel, csak hívj. -mondta miközben a telefonját nyújtotta, hogy írjam be a számom.
Számot cseréltünk, elköszöntünk egymástól, és elindultam haza. Érzem, hogy Lucas valamit nem mond el.


-Logan szemszöge-

Reggel felébredtem, Carlos jött szólni, hogy fél óra múlva indulunk. Elkészültem, de csak Bonnie-ra tudtam gondolni. Nagyon szeretem. Gondolataimat megszakította Kendall, aki berontott a szobámba:
-Héj Henderson, gyere már, mert itt maradsz!
Felvettem a csomagomat és indultam barátom után.
-Hol van Bon? -kérdezte gyanakvóan.
-Elment.. -mondtam, miközben a szememet törölgettem.- De ne szólj senkinek.
-Rendben, de miért? Ezt nem értem haver. És James úgyis észreveszi, hogy nincs itt a húga. - mondta, és tudtam, igaza van.
-Nem érdekel Kendall! Nem akarok erről beszélni!- kiáltottam rá.
-Jól van, nyugi haver! Nem szólok.- válaszolt.
Felszálltunk a buszra. Mindenki csak nézett és a szemükkel Bonnie-t keresték.
Leültem a helyemre és csak bámultam kifelé. Közben sms-ekkel bombáztam eggyettlen szerelmemet, de semmi válasz.
18 óra múlva ott voltunk Houston-ban. Nagyon haragszom Gustavo-ra, amiért ezt tette velem. És tudom, hogy egy nagy hülye vagyok, amiért nem Bonnie-t választottam. Emiatt nagyon frusztrált voltam.
-Srácok, van egy kis időnk. Szóval kaptok 1 órát, aztán próbálunk. -mondta Kelly, Gustavo segédje.
-Rendben!- vágták rá egyszerre a fiúk. Nekem megszólalni sem volt kedvem. Pedig a koncertre fel kell vennem a "vicces Logan-t".  1 óra múlva összehívtak minket.
-Logan már megint nem jó. Hol jár az eszed? -kiabált velem Gustavo.
-Szerintem tudod hogy hol!- kiabáltam vissza, felkaptam a cuccom és elrohantam. Nem tudtam hova menjek így felmentem a hotelszobába. Hanyatfeküdtem az ágyon és néztem a plafont. Próbáltam hívni Bonnie-t, de még mindig semmi. Egyszer csak kopogtak. Reménykedtem, hogy ő az. Kinyitottam az ajtót, de sajnos nem ő volt az. Hanem Kendall.
-Mi a franc bajod van haver? És mi van Bonnie-val? -kérdezte.
-Semmi bajom nincs, csak éppen rossz napom van.- válaszoltam kissé ingerülten.
-És mi van Bonnie-val? -tette fel a kérdést megint.
-Szakítottunk oké? És nem tudom hol van. -válaszoltam, de már majdnem elsírtam magam.
-Mi? De miért?? -nem fejezte be.
- Hosszú sztori, majd elmesélem.
-Rendben. De most gyere vissza mielőtt James rájön a dolgokra.- mondta.
-Na az nem lenne jó. -válaszoltam.
Így hát Kendell-el visszamentem a próbára.
-Logan, hol van a húgom? -kérdezett James.
-Hazament. -válaszoltam szűkszavúan.
-Miért? -kérdezte gyanakodva.
-Mert... hiányzik neki Anyukája. - füllentettem, miközben gyilkos tekinteteket mértem Gustavo-ra.
-Oké. Majd felhívom. És mikor jön vissza?
-Nem tudom. - füllentettem, megint.
A próba után odamentem Gustavo-hoz, hogy most akkor magyarázza meg ezt az egészet, mert amikor a választási lehetőséget adta, akkor későbbre halasztotta a magyarázatot. De nem mondta meg.
Valakivel beszélnem kellett, így felhívtam egy olyan barátot, aki nem a banda tagja.
-Hello Henderson!- köszöntött.
-Szia B. -mondtam, de nem olyan nagy lelkesedéssel, mint haverom.
-Na meséld el apucinak, mi bántja a kicsi szíved? - kezdte a már kicsit buzis, anyáskodó hangján.
-Szóval az van, hogy....- és elmeséltem a történetet.
-Haver, te hülye vagy! - válaszában elmondta a lényeget.
-Köszi haver, bíztam benned.. -mondtam, de tudtam, hogy igaza van.
-Bocs haver, de most nem nagyon érek rá. Van egy csaj és...- kezdte a lerázós szöveget.
-Menj csak el leszek. Úgyis koncerteznem kell.
-Akkor szia Henderson és kívánj sok sikert. -mondta vidáman.
-Akkor sok sikert B. Szeva. -és letettük. Nos ettől csak idegesebb lettem, mivel már más is megmondta, hogy egy nagy állat vagyok amiért ezt tettem. De a mai koncertet még letudom. És nemsokára kezdünk is.

14. rész Hello Tucson és Viszlát turné...

-Bonnie szemszöge-

Már repülünk is Tucson-ba a következő helyszínre. Elhatároztuk a lányokkal, hogy ma elmegyünk vásárolni. Így hát el is mentünk. Elég sokáig elvoltunk, de addig a fiúk nyugodtan tudtak próbálni. A próba és vásárlás után Logan-nel elmentünk sétálni.
-Szeretek veled sétálni. -jelentette ki.
-Miért?- kérdeztem.
-Mert olyan megnyugtató a jelenléted és a levegő..-válaszolt.
-De édes vagy! -mondtam és megcsókoltam.
-Ezért szeretsz, nemigaz? -kérdezte.
-Nem csak ezért. -válaszoltam.
-Igazából azért, mert ilyen helyes vagyok.. - mondta nevetve.
-Igen és még szerény is vagy.. -viccelődtem.
-Lassan mennünk kell vissza. -mondta.
-Igen tudom, induljunk is.
Kb. fél órát sétáltunk. Ezután felmentünk a hotelszobába. Éppen csókolóztunk, amikor Amy beront kopogás nélkül. (!?)
-Ohh bocsi, csak nagyon beszélnünk kell. -kezdte.
Indultam is felé, de megszólal: -Nem veled, hanem Logan-nel.
-Oké, mindjárt megyek Amy. -válaszolt Logan.
Szóval kimentek a folyosóra. Fogalmam sincs, hogy mit beszéltek, vagy mit sem. Logan 10 perc múlva jött vissza és nem volt éppen jó kedvében.
-Mi a baj? -kérdeztem rögtön.
-Nagy, az biztos.. -mondta, miközben leült az ágyra.
-Mond már!!
-Szakítanunk kell. -mondta, de láttam, hogy szomorú. Nem értettem, hogy mi folyik itt.
-Mi?? De miért?? -kérdeztem, de már könnyeimmel küzdöttem.
Nem válaszolt semmit. Erre én kirohantam és rögtön siettem Amy-hez. De nem találtam a szobájában, csak James volt ott.
-James hol van Amy? -kérdeztem a tesót.
-Nem tudom, de miért? És miért sírsz? -bombázott kérdéseivel.
-Most nem akarok erről beszélni.. -majd kirohantam a szobából. Visszamentem a saját szobánkba, de addigra Logan eltűnt. Hívtam, de nem vette fel. Amy-t is próbáltam hívni, de ez is sikertelen volt. Így írtam Amy-nek egy sms-t: Mi a franc van Amy?? Nem értem ezt az egészet. Hívj már fel, vagy csak vedd fel.
De erre sem jött válasz.
Hirtelen kopogást hallok.


-Logan szemszöge-

Visszaértünk a sétából és Amy jött és kihívott. Kimentem vele és olyat mondott ami nagyon nem tetszett.
-Logan, beszélni szeretne veled a főnök. -mondta.
-Köszi, hogy szóltál. -majd indultam is.
Beértem a hotelszobájába és már kezdte is a mondandóját.
-Logan, van egy jó és egy rossz hírem.
-Kezd a rosszal.-válaszoltam.
-Szakítanod kell Bonnie-val.
-Mi?? Neeem. -válaszoltam, mert ezen a kijelentésen nagyon meglepődtem.
-Sajnálom, de a Nagyfőnök azt akarja, hogy a lányával gyere össze. Nem ellenkezhettem. -válaszolt.
-És gondolom ez volt a jó hír. -mondtam csüggedten.
-Sajnálom, szeretem Bonnie-t. De ha maradni akarsz a bandában, muszáj lesz szakítanod.
Elindultam vissza a szobánkba. Bon már várt. De nem tudtam mit is válasszak. Végül összetörtem a saját szívem és tudtam, hogy Bonnie-t is összefogom, de a bandát választottam. De beszélnem kell Bons-sal.
-Mi a baj? -kérdezte rögtön.
-Nagy, az biztos.. -mondtam, miközben leülem az ágyra.
-Mond már!!
-Szakítanunk kell. -mondtam, de egy könnycsepp legördült arcomon.
-Mi?? De miért?? -kérdezte, de már könnyeivel küzdött Ő is.
Nem válaszoltam semmit. Erre kirohant.
5 perc múlva Gustavo hívott, hogy menjek vissza a szobájába.


-Bonnie szemszöge-

Hirtelen kopogást hallok.
-Gyere be!- mondtam, miközben kezemmel töröltem a könnyeimet.
-Héj, Bonnie mi a baj? -jött be Berta és Sonia.
-Semmi. -válaszoltam, de most igazán előtört belőlem a sírás.
-Gyere ide!- mondták és mind a ketten átöleltek.
 Aztán megint kopogtak. Most Logan volt az.
-Mi most megyünk. -mondta Berta és már el is tüntek.
-Bonnie. -kezdte Logan.
-Miért Logan??
-Sajnálom, de választanom kellett. -folytatta.
-Mi?? Miért kellett? Vagy miben? - tettem fel a kérdéseimet.
-Választanom kellett.. közted és a banda között..-mondta szaggatva.
-És te nem engem választottál. -vázoltam a tényeket.
-Sajnálom, nagyon szeretlek, de a BTR-t is szeretem. -mentegetőzött.
-Semmi baj, de az lesz a legjobb, ha én most hazamegyek. -mondtam és indultam is volna csomagolni.
-Nem akarlak elveszíteni. -mondta
-Ez már késő. Nem gondolod? -mondtam és minden cuccomat csak bedobáltam a bőröndbe. Aztán elindultam kifelé.
-Most hova mész? -kérdezte.
Visszafordultam és válaszoltam: -Haza, Logan. Haza megyek. - és mentem is tovább. Azt még nem tudtam, hogy hogy jutok haza, de el kell mennem innen. Neten néztem járatot hazafelé, de holnapig nincs egy sem. Így lementem a portára és kivettem egy szobát. Úgy kértem, hogy a lehető legmesszebb kerüljek a fiúktól.