33. rész Mintha álom lenne csupán

-Bonnie szemszöge-

Amikor megláttam a fegyvert Lucas kezében nagyon megijedtem, és próbáltam ellökni Logan-t, de már túl késő volt. Sajnos eltalálta, majd miután meglátta, hogy ott fekszik az ölemben és vérzik Lucas kezéből kiesett a fegyver. Teljesen leblokkoltam és fogalmam sem volt mit tegyek. Persze gondolhattam volna, hogy mentőt kéne hívni, de nem tudtam. Logan elájult, de szerencsére- vagy nem- nem fejen találta el őt Lucas. Valószínűleg beverhette a fejét, mert most az is vérzik. Amikor ezt megláttam erőt vettem magamon, összeszedtem magam és rögtön tárcsáztam is.

A mentők 10 perc alatt kiértek. Gyorsan bevittük, felhívtam a szüleit, akik hamar odaértek.  Szóltam a srácoknak és ők is a kórházba jöttek.

-Mi történt? –kérdezték egyszerre. Elmeséltem mindnet és a rendőrök is odajöttek, mert lőtt sebesülésnél muszáj kideríteni a dolgokat. Nekik is elmeséltem mindent és mire végeztem addigra ki is jött az orvos, aki megvizsgálta Logan-t.

-Sajnos rossz hírt kell közölnöm. – kezdte az orvos, mire Logan anyukája és én is sírni kezdtünk. – Mr. Henderson sajnos kómába esett. A golyót műtét útján eltávolítottuk, de beverte a fejét, ami előidézte a kómát. De nekem most mennem kell. A szülei bemehetnek hozzá, de csak pár percre.

-Köszönjük! – mondta Pam és Jeff, Logan szülei.

Ők bementek, de csak pár percig maradhattak. Közben megérkeztek anyuék is. Egyetlen vigaszom a drága kistestvérem volt, aki mint mindig, most is felvidított egy kicsit.

-Logan szemszöge-

Megpillantottam a pisztolyt és nem tudtam hova tenni. Bonnie szintén látta és meg is ijedt, meg is próbált ellökni, de nem sikerült. Eltalált. Hatalmas fájdalmat éreztem, és azt is éreztem, hogy eldőlök és beverem a fejem. Ezután már nem maradt meg semmi. Talán csak egy álom. Álom egy lányról aki nagyon szép. Ül mellettem és sír. De vajon miért? Nem értem. Ezután elsötétül minden.

Fogalmam sincs, hogy menni idő telt el mire újra világosban vagyok. A lány még itt van, de nem látom az arcát. Nem olyan helyzetben vagyunk mint legutóbb. Valami miatt más az egész. Ez biztosan csak egy álom, mert a lány mellettem fekszik. Hallom a nevetését és ahogy a nevemet mondja, olyan szexin mellesleg. Hallom egy kislány sírását. Erre a lány felkel és elindul a hang felé.

-Nem jössz? –kérdezi. Elindulok utána és egy szomszédos szobába megyünk. Tök rózsaszín, és pici. Vagyis csak pici gyereknek van berendezve. A lány odamegy és felveszi a síró kisbabát.

-Jól van semmi baj. –mondja a babának. –Megfogod? –kérdezi és rámnéz. Ekkor látom meg gyönyörű arcát.

Bólintok, hogy megfogom. Át is adja a babát és a kicsi elhallgat. Gyönyörű kis lányka.

-Meglátszik, hogy apa karjaiban elalszik, mint mindig. –mondja a lány. Valószínű, hogy a feleségem. Gyűrű van az ujján és az enyémen is hasonló. Mindemellett mellettem feküdt és van egy kislányunk. Vajon milyen évet írunk? Mire megkérdezhetném már késő, mert újra elragad a sötétség és a kis családom eltűnik.