17.rész Nagy áttörés

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel felkeltem és elkezdtem készülődni, mert ma találkozom Lucas-sal. Felöltöztem, megcsináltam a hajam és már indultam is a konyha felé. Elköszöntem Anyutól és Nick-től, aztán indultam is.
10 pontosan odaértem, de addigra Lucas már ott volt. Kikértük amit szerettünk volna és kimentünk a teraszra, hogy a szép időben lehessünk. Csinált is egy képet ami később felkerült Instagramm-ra és Twitter-re is.

-Na szóval mi a baj bogaram? -kezdte a cuki, 'én megértelek hangján', miután leültünk.
-Szóval, nem akarom elmondani anyának ezt az egészet. Olyan vidám az esküvő miatt. -válaszoltam.
-De szerintem az lenne a legjobb ha elmondanád neki. Nem mint ha nem élvezném, de valaki olyannak is meg kell beszélned, aki nagyon ismer téged. -válaszolt.
-De nem is tudom.. most törjem le őt is? -akadékoskodtam, de tudtam, hogy igaza van.
Sokat beszélgettünk, aztán elmentem haza. Éppen ebédhez készülődött Anya és Nick is.
-Anya, beszélhetnénk? -kérdeztem.
-Persze, mond csak. -mondta. El kezdtem sírni. Anya odajött és megölelt. -Mi a baj? -kérdezte aggódva.
-Ha terhes vagy nem baj!- viccelődött Nick. Erre kicsit elmosolyogtam magam.
-Jó is lenne, azon tuti nem sírnék. - mondtam, majd elkezdtem az egészet elmesélni anyáéknak.
-Erre csak annyit tudok mondani, hogy képzeld magad a helyébe. Van egy bandád, akivel már lassan 4 éve együtt zenélsz, és összejössz valakivel pár hónapja. Te mit választottál volna? A barátaidat és a munkádat, vagy a barátodat?
-Lehet, hogy igazad van. De most felmegyek a szobámba, egyedül szeretnék lenni.
-Megértem, menj csak. -mondta Anya.
Én nem tudtam, de Nick felhívta James-t, hogy mi van Logan-nel, Ő is ilyen szomorú-e mint én.


-James szemszöge-

Apa felhívott és elmesélt néhány dolgot.. Így már értem a szakitás okát. És egy hülye vagyok. Képes voltam megütni a legjobb barátomat. Elindultam megkeresni.
-Logan, haver sajnálom oké? Csak hirtelen nem értettem a helyzetet.-kezdtem a bocsánatkérést.
-Semmi baj, nem is érthetted, mert még én sem értem. Nem akarok Mercedes-sel lenni, csak Bonnie-val. De választanom kellett. - válaszolt.
-Megértem, a helyedben szerintem mind ezt csináltuk volna. - vígasztaltam.
-Szeretem a húgodat James, de még a hangját sem hallhatom, mert nem vesz fel a telefont.- mondta kedvetlenül.
-Tudom. Várj hívjuk az enyémről. -ajánlottam fel.
Felhívtuk, és eleinte még én beszéltem vele, de aztán mondtam neki, hogy Logan beszélni akar vele. Bonnie azt mondta, hogy jó legyen, mert mondani akar neki valamit. Nem tudom, hogy mit beszéltek, mert egyedül hagytam Logant.

-Logan szemszöge-

-Szia Bonnie. - kezdtem.
-SziaLogan. Tudod, jó lenne ha nem hivogatnál, üzengetnél, mert ez így csak rosszabb. -vágott bele, pont amikor nem kellene.
-Sajnálom, de nem bírom ki.
-Ne sajnálkozz. Te választottad ezt a helyzetet és akármennyire is fáj, megértelek. De ne keress, hogy legalább ne emlékeztess rá mindig. Mert így sokkal rosszabb elviselni ezt a helyzetet.
-De...
-Semmi de. Most pedig leteszem. Nem akarom, hogy jobban fájjon. És neked sem. Szia.-mondta, jogosan.
-Szeretlek.
-Tudom és én is, de nem lehet. Szia Logan. - válaszolt.
-Szia. - és már le is tette a telefont. Nagyon fáj amit mondott, de igaza van. Ha szeretsz valakit engedd el. De ez nagyon nehéz lesz.