20.rész Gondolatok

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel elhatároztam, hogy egy kicsit elutazom anya nővéréhez, Kelly-hez. Az esküvő szervezése már teljesen kész van.
-Anya, szerinted Kelly-t zavarná, ha egy kicsit elutaznék hozzá? - kérdeztem bizonytalanul Anyát.
-Szerintem nagyon örülne neki, de felhívom és megkérdezem.
Anya a válasszal jött vissza kb. 20 perc múlva.
-Azt mondta, hogy nagyon szívesen fogad. És, hogy jó lenne, mert már nagyon régen látott.
-Nagyszerű, akkor csomagolok is. Észak-Karolinába megyek. -mondtam és már indultam is.
Még a nap folyamán lefoglaltam a jegyemet a neten.
-Minden cuccom összepakolva, és a jegy is lefoglalva. - jelentettem Anyának.
- Jó, de valami ajándékot kéne vinni neki nem? - kérdezte.
-Hát, de és most született kislánya,  Serena.- mondtam, mintha nem tudná.
-Akkor, menj el vegyél nekik valamit. - mondta.
-Gyere velem, nincs kedvem egyedül menni. - mondtam, és fogtam a kezét mint ha öt éves lennék.
- Jó, de előbb még kiszedem a ruhákat a mosógépből és átrakom a szárítóba. - mondta.
-Oké, addig átöltözöm, mert leittam magam és tiszta vizes a pólóm. Gyorsan felszaladtam és kicseréltem a pólómat. Mire leértem, már Anya készen volt.
Elindultunk és a közeli bababoltba mentünk. Ott vettünk egy aranyos kis ruhát Serenának.
Ilyen cuki kis szoknyát vettünk neki. Biztos nagyon aranyos lesz. Útközben megálltunk egy újságárusnál. Megláttam egy újságot, aminek címlapján egy ismerős személy köszönt vissza. Logan Henderson. Ekkor eszembe jutott minden és nagyon rosszul éreztem magam. Sírni tudtam volna. De nem, mert megpróbálom tartani magam.


- Logan szemszöge-

West Palm Beach. Itt vagyunk. Bárcsak Bonnie is itt lenne. De sajnos nincs itt. Így meg kell elégednem James-sel és az oltári nagy ötletével. Egyszerűen remek, el sem hiszem, hogy pont neki jutott eszébe. De ilyen, ha valaki folyton idegesít. Egyből okosabbak leszünk. Ma letudjuk a koncertet és Mercedes eltűnik, mert holnap délután jelenése van egy filmmeghallgatáson. Remélem, hogy sikerül neki, mert akkor már holnapután kezdenek, és kevesebb időt lesz itt.
-Loggie, ugye nem baj, hogy holnap elutazom?-kérdezte nyávogós hangon.
-Nem, dehogy baj. Remélem, hogy megkapod a szerepet, mert akkor teljesülne az álmod. - mondtam egy erőltetett mosollyal arcomon.
-De édes vagy, szóval emlékszel. - mondta. Nem nem emlékeztem rá, csak tippeltem. Délután elkezdtük a próbát. Utána megkérdeztem a lányokat, hogy beszéltek-e Bon-nal. Azt mondták, hogy igen és hogy tűrhetően van. Lehetne rosszabb is. Ennek nagyon örültem, mert legalább ő jól van.