35.rész Ébrenlét

-Logan szemszöge-

Kinyitom a szemem. Fogalmam sincs hol vagyok. Próbálok közbenézni a szobában, és egy kórháznak tűnik. A széken mellettem alszik valaki. Nem látom az arcát, mert ráborul az ágyra amin fekszem.. A másik oldalon is van egy szék, ezen anyukám ül. Ő is alszik. Még mocorgok, amire mindketten felébrednek. Mostmár látom a lány arcát. Nem tudom ki az, de ismerős valahonnan. Nagyon szép lány.
-Logan, édesem. - mondja anya.
-Szia anya! - mondom, bár még kicsit nehezen megy. A lány kimegy a szobából. - Hol vagyok?
-Egy kórházban. - válaszolja.
- Mi történt? - kérdem.
- Beverted a fejed. - mondta anya, de éreztem, hogy még nem fejezte be. Nem is tudtam, mert közben a lány visszajött egy orvossal.
-Mr. Henderson, jól érzi magát? - tette fel a kérdést az orvos. Én csak a lányra tudtam koncentrálni.
-Honnan vagy ismerős? - kérdeztem a lánytól.
-Mr. Henderson nem ismeri fel a lányt? - kérdezi az orvos, miközben rámutat.
-Ismerlek, de nem tudom ki vagy. Nagyon ismerős, de nem tudom. - válaszoltam őszintén.
 -Logan, nem tudod ki ő? - tette fel a kérdést ismét anya.
-Nem. - mondtam.
-Bonnie vagyok. - válaszolta a lány.
-Szia Bonnie. - mosolyogtam. Ő is mosolyog. Nagyon szép a mosolya.
-Szia Logan.  - mondta végül.
-Honnan ismerlek? - kérdeztem.
-Ezt később elmesélem. Hogy érzed magad? - kérdezte Bonnie.
-Jól vagyok, bár egy kicsit fáj a fejem. Meg a vállam is.
-Igen, mivel meglőtték önt mr. Henderson. Elesett és beütötte a fejét. Ez miatt kómába esett. - magyarázta az orvos.
Miután már mindent értettem beszélgettünk Bonnie-val. Fáradtnak tűnt így hazaküldtem. Még mindig nem tudom honnan ismerem.