36. rész Újra megismerni

-Bonnie szemszöge-

Logan 3 napja kelt fel a kómából. Azóta nem voltam bent nála, mert nem ismer meg. Nem akarok túl rámenősnek tűnni. Most már teljesen megnyugodtam, mivel felébred. Bár nem ismer fel, még visszatérhetnek a régi emlékei. Éppen indultam reggelizni, amikor csörgött a telefonom.
-Szia Pam!- köszöntem.
-Szia Bonnie. Lehet egy kérésem?
-Persze mond csak.
-Bejönnél Logan-hez? - kérdezte és meglepetésemben meg sem tudtam szólalni. Kis idő múlva megszólaltam : -Persze, bemehetek hozzá.
-De most kéne, mert nekünk dolgunk van.
-De mégis mit mondjak neki? Nem emlékszik rám. -mondtam.
-Próbáld meg elmesélni a közös emlékeket. Talán eszébe jut.
-De bemehetne Amber, vagy Tess.
-Igen, de ők is velünk jönnek. Légyszíves menj be hozzá egy kis időre. -kérlelt tovább.
-Rendben. Reggeli után benézek hozzá.
-Köszönöm. Szia.
-Szia Pam!
 Nem értem miért hagyja ott a beteg fiát. Nem így ismertem meg. De mindegy is. Talán valami jó is kisül belőle.
Reggeli után be is mentem hozzá. Még ébren volt és éppen a reggelijét ette.
-Szia. -köszöntem, bár kicsit félénken.
-Szia Idegen. -mosolygott. -Bonnie, ugye?
-Igen. Mit eszel? - kérdeztem.
-A kórházas kaja.. De a legjobb, hogy van hozzá puding. - mosolygott megint. És ez a Logan Henderson-féle mosoly, amit imádok.
-Hogy érzed magad? -kérdeztem, kicsit oldottabban.
-Elég jól vagyok. De megmagyarázhatnád honnan ismerlek.
-Ez túl hosszú történet lenne.
-Oké. akkor majd legközelebb. Kérsz pudingot? -nyújtotta felém pudingos kanalát. - Rajta, legalább kóstold meg. - mosolygott.

-Logan szemszöge
Nagy nehezen elfogadta a pudingot. Ekkor bevillant egy kép. Az álmaimból.
-Te vagy az a lány.
-Milyen lány? -kérdezte kissé ijedten.
-Akivel álmodtam. Te voltál a... - mondtam, de még én sem értettem miről beszélek.
-Álmodtál velem? - kérdezte.
-Ez olyan hihetetlen? - elmosolyodott.
-Nem. Érthető. Tudod, a baleset előtt mi együtt voltunk.
-A feleségem vagy? - kérdeztem.
-A fele..? Nem.  Még csak a kezemet sem kérted meg, nemhogy a feleséged legyek. -mondta.
-De álmomban a feleségem voltál... -ezt nem értem.
-Tudod Logan, az álmok a tudatalatti kivetődése. - jött a szobába a családom, és mondta okos kishúgom.
-Igen, tudom Amber. Mostmár. Tehát, lehet, hogy meg akartam kérni a kezed, mielőtt történt a baleset?
-Erről nem tudok semmit. -mondta Bon.
-Mi sem. - mondták hugaim egyszerre.
-Én tudok erről valamit.- mondta Apa.
-Mesélj. - várta mindenki a történetet.
-Talán holnap. Eléggé kimerültnek tűnsz kicsim. -mondta Anya, majd odajött és megigazította a párnám.
-Jó legyen. Tényleg kimerültem kicsit. Nem bánod Bonnie?
-Pihenj csak. Mindannyian azt akarjuk, hogy meggyógyulj. - válaszolta és adott egy puszi a homlokomra. - Nekem most mennem kell. Sziasztok. -megfordult, de utánaszóltam.
-Remélem holnap is jössz. -mondtam neki, erre mosolygott.
-Persze, jövök. -mondta, majd elment. Eléggé elfáradtam, ezért nemsokára el is aludtam.

35.rész Ébrenlét

-Logan szemszöge-

Kinyitom a szemem. Fogalmam sincs hol vagyok. Próbálok közbenézni a szobában, és egy kórháznak tűnik. A széken mellettem alszik valaki. Nem látom az arcát, mert ráborul az ágyra amin fekszem.. A másik oldalon is van egy szék, ezen anyukám ül. Ő is alszik. Még mocorgok, amire mindketten felébrednek. Mostmár látom a lány arcát. Nem tudom ki az, de ismerős valahonnan. Nagyon szép lány.
-Logan, édesem. - mondja anya.
-Szia anya! - mondom, bár még kicsit nehezen megy. A lány kimegy a szobából. - Hol vagyok?
-Egy kórházban. - válaszolja.
- Mi történt? - kérdem.
- Beverted a fejed. - mondta anya, de éreztem, hogy még nem fejezte be. Nem is tudtam, mert közben a lány visszajött egy orvossal.
-Mr. Henderson, jól érzi magát? - tette fel a kérdést az orvos. Én csak a lányra tudtam koncentrálni.
-Honnan vagy ismerős? - kérdeztem a lánytól.
-Mr. Henderson nem ismeri fel a lányt? - kérdezi az orvos, miközben rámutat.
-Ismerlek, de nem tudom ki vagy. Nagyon ismerős, de nem tudom. - válaszoltam őszintén.
 -Logan, nem tudod ki ő? - tette fel a kérdést ismét anya.
-Nem. - mondtam.
-Bonnie vagyok. - válaszolta a lány.
-Szia Bonnie. - mosolyogtam. Ő is mosolyog. Nagyon szép a mosolya.
-Szia Logan.  - mondta végül.
-Honnan ismerlek? - kérdeztem.
-Ezt később elmesélem. Hogy érzed magad? - kérdezte Bonnie.
-Jól vagyok, bár egy kicsit fáj a fejem. Meg a vállam is.
-Igen, mivel meglőtték önt mr. Henderson. Elesett és beütötte a fejét. Ez miatt kómába esett. - magyarázta az orvos.
Miután már mindent értettem beszélgettünk Bonnie-val. Fáradtnak tűnt így hazaküldtem. Még mindig nem tudom honnan ismerem.

34. rész Újra elragad a sötét

-Bonnie szemszöge-

2 hete folyamatosan bejárok Logan-hez a kórházba, de semmi sem változott, kómában van azóta is. Az orvos szerint jót tehet neki, ha a beszélünk hozzá. Amikor bemegyek hozzá beszélek neki, megfogom a kezét, de még nem reagál semmire. Az orvos szerint idő kell hozzá. Nagyon beverhette a fejét. Nagyon szeretem, és nem akarom elveszíteni. Amikor nem a kórházban vagyok, akkor a kistesómmal játszok.

Visszamenetem és fogtam a kezét. Kértem hogy ha hall szorítsa meg. De semmi. Egyszer csak egy könnycsepp folyik le az arcán.

-Logan szemszöge-

És végre újra világos. Egy szobában vagyok, a lány fogja a kezem.  Sír. Meg akarom kérdezni miért, de nem tudok megszólalni. Nem tudom, mi történik velem. Érzem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. Aztán megint alszom, alig egy pillanatig láttam a lányt és egy szobát, ami kórházinak nézett ki. A sötétben botorkálom, amikor a baba sírását hallom. Elindulok a hang irányába, de valamibe beverem a lábam. Erre felkapcsolódik a villany, felnézek és látom a feleségem, aki fogja a kislányom.

- Nagyon fáj? –kérdezi. Fejemet rázom. Nevet. Olyan szép a mosolya.

- Jössz reggelizni? – kérdi megint. Bólintok.

- Elvitte a cica a nyelved? – megint nevet. Én is nevetek.

- Nem. – válaszolok- És megyek reggelizni.

Elindultunk lefelé a konyhába. Leültünk az asztalhoz, reggeliztünk. Ezután átmentünk a nappaliba és beszélgettünk.

-Logan, szerinted melyik színű függöny menne a falhoz? –kérdi.

-Nem tudom, de tudod mit rádbízom.

-Mint mindig. – mosolyog.

-Milyen évet írunk? –kérdezem, de a választ már nem hallom. Újra elragad a sötétség. 

33. rész Mintha álom lenne csupán

-Bonnie szemszöge-

Amikor megláttam a fegyvert Lucas kezében nagyon megijedtem, és próbáltam ellökni Logan-t, de már túl késő volt. Sajnos eltalálta, majd miután meglátta, hogy ott fekszik az ölemben és vérzik Lucas kezéből kiesett a fegyver. Teljesen leblokkoltam és fogalmam sem volt mit tegyek. Persze gondolhattam volna, hogy mentőt kéne hívni, de nem tudtam. Logan elájult, de szerencsére- vagy nem- nem fejen találta el őt Lucas. Valószínűleg beverhette a fejét, mert most az is vérzik. Amikor ezt megláttam erőt vettem magamon, összeszedtem magam és rögtön tárcsáztam is.

A mentők 10 perc alatt kiértek. Gyorsan bevittük, felhívtam a szüleit, akik hamar odaértek.  Szóltam a srácoknak és ők is a kórházba jöttek.

-Mi történt? –kérdezték egyszerre. Elmeséltem mindnet és a rendőrök is odajöttek, mert lőtt sebesülésnél muszáj kideríteni a dolgokat. Nekik is elmeséltem mindent és mire végeztem addigra ki is jött az orvos, aki megvizsgálta Logan-t.

-Sajnos rossz hírt kell közölnöm. – kezdte az orvos, mire Logan anyukája és én is sírni kezdtünk. – Mr. Henderson sajnos kómába esett. A golyót műtét útján eltávolítottuk, de beverte a fejét, ami előidézte a kómát. De nekem most mennem kell. A szülei bemehetnek hozzá, de csak pár percre.

-Köszönjük! – mondta Pam és Jeff, Logan szülei.

Ők bementek, de csak pár percig maradhattak. Közben megérkeztek anyuék is. Egyetlen vigaszom a drága kistestvérem volt, aki mint mindig, most is felvidított egy kicsit.

-Logan szemszöge-

Megpillantottam a pisztolyt és nem tudtam hova tenni. Bonnie szintén látta és meg is ijedt, meg is próbált ellökni, de nem sikerült. Eltalált. Hatalmas fájdalmat éreztem, és azt is éreztem, hogy eldőlök és beverem a fejem. Ezután már nem maradt meg semmi. Talán csak egy álom. Álom egy lányról aki nagyon szép. Ül mellettem és sír. De vajon miért? Nem értem. Ezután elsötétül minden.

Fogalmam sincs, hogy menni idő telt el mire újra világosban vagyok. A lány még itt van, de nem látom az arcát. Nem olyan helyzetben vagyunk mint legutóbb. Valami miatt más az egész. Ez biztosan csak egy álom, mert a lány mellettem fekszik. Hallom a nevetését és ahogy a nevemet mondja, olyan szexin mellesleg. Hallom egy kislány sírását. Erre a lány felkel és elindul a hang felé.

-Nem jössz? –kérdezi. Elindulok utána és egy szomszédos szobába megyünk. Tök rózsaszín, és pici. Vagyis csak pici gyereknek van berendezve. A lány odamegy és felveszi a síró kisbabát.

-Jól van semmi baj. –mondja a babának. –Megfogod? –kérdezi és rámnéz. Ekkor látom meg gyönyörű arcát.

Bólintok, hogy megfogom. Át is adja a babát és a kicsi elhallgat. Gyönyörű kis lányka.

-Meglátszik, hogy apa karjaiban elalszik, mint mindig. –mondja a lány. Valószínű, hogy a feleségem. Gyűrű van az ujján és az enyémen is hasonló. Mindemellett mellettem feküdt és van egy kislányunk. Vajon milyen évet írunk? Mire megkérdezhetném már késő, mert újra elragad a sötétség és a kis családom eltűnik.

32.rész A fájdalmas igazság? Nem...

-Bonnie szemszöge-

-Szóval Lucas, most mit fogsz tenni?-kérdeztem.
-Majd meglátod szépségem.
-Ne már Lucas.
-Nyugi, elküldtem az üzenetet Logan-nek és már tuti, hogy úton van.
-Ohh..
-Azt hitted, hogy elengedlek?
-Reménykedtem.
-Tudod Bonnie a remény hal meg utoljára.
-Ahham.
-Látom, nem vagy beszédes kedvedben. Legalábbis, ha nem arról beszélünk amiről te akarsz.
-Jól látod.
-Oké, akkor azt hiszem, hogy magadra is hagylak. Elintézek pár dolgot.- És el is ment. Én csak ültem a sötétben és gondolkoztam, még mindig azon, hogy mi történhetett.
Pár óra múlva visszajött és elvitt magához a házukba, ahol az egész családja jelen volt.


-Logan szemszöge-

-Srácok SMS, Bonnie-tól. Vagyis Lucas-tól.
-Olvasd már. -kiabált James.
-"Gyere el hozzánk az első géppel. Lefoglaltam a jegyedet a 14:40-es járatra. Egyedül, ha valaki még jön akkor Bonnie megbánja. Tudod hova kell jönnöd. A mielőbbi viszontlátásra barátom. L"
-Oké, akkor menned kell. Úgy is vége a turnénak.- mondta Kendall.
-Igen és kivinnétek a reptérre?
-Persze, induljunk. -mondták egyszerre a srácok. Ki is mentünk és fel is szálltam a gépre. Egyedül mentem, mert nem akartam kockáztatni.
A gép pár óra múlva leszállt és egy taxival elindultam Lucasék háza felé. Nem sok kellett és oda is értem. Lucas kijött, és az ajtóban várt.
-Csak hogy itt vagy. Gyere be. -bementünk és ott volt mindenki. Lucas családja és Bonnie is.
-Mit akarsz Barnes? -kérdeztem.
-Mond el az igazat a barátnődnek. Hogy mit csináltál a húgommal.
-Nem csináltam semmit.
-Nem, tényleg?!? Akkor nézz rá. -ránéztem és láttam, hogy Bonnie is. - Most mesélj a barátnődnek.
-Logan, mi történt? -kérdezte Bonnie.
-Oké, elmesélem. 4 évvel ezelőtt, amikor még nem volt meg a banda, randiztam Lucas húgával. Jöttünk hazafelé és én vezettem. Melissa felől belénk hajtott egy autó. Nekem nem lett semmi bajom, de Melissa lebénult.
-Egy életre tönkretetted a húgomat.- kiabált rám Lucas, de ekkor Meli gurult közénk a kerekesszékével.
-Nem az ő hibája volt Lucas. Hányszor kell még elmondani?
-Nem, Mel! Ne mond ezt.
-Lucas, elraboltad a barátnőjét? - kiabált Melissa.
-Igen, azt akartam, hogy fájdalmat érezzen.
-Lucas, te bolond vagy. - kiabálta Bonnie. -Ha Melissa nem haragszik, akkor te miért?
-Mert, miatta kell így látnom a húgomat.
-Lucas, nézz rám!- kezdte Meli. - Logan addig mellettem volt ameddig én nem szakítottam vele. Én dobtam őt.
-Igen, de csak azért, mert nem akartad hátráltatni.
-Dehogyis Lucas. -förmedt rá Meli.
-Ha szeretett volna, akkor még most is veled van.
-Haver, egyszer randiztunk, nem voltunk szerelmesek. -mondtam.
-Nem érdekel Henderson, akkor is fizetni fogsz érte!- és előhúzott egy fegyvert, majd BUMM!!

31.rész A Titok

- Bonnie szemszöge-

Lucas elment és amíg vissza nem ért gondolkodtam, vajon mit tehetett Logan, amiért ennyire bosszút akar állni rajta. Nem volt sok időm, mert Lucas hamar visszaért kezében egy szatyorral.
-Remélem szereted. - lobogtatta meg a zacsit.
-Nem. - már majdnem kiabáltam,pedig nagyon éhes voltam.
-Az első "randinkon" is ilyet ettél. És akkor még szeretted.
-Most már nem, vagyis nem ilyen körülmények között.
-Szóval akkor kérsz vagy nem?-kérdezte és mosolygott. Gyanúsan mosolygott.
-Csakhogy így nem tudok enni. -próbáltam megemelni a megkötözött kezem.
-Majd én segítek. - ajánlotta fel. Arra gondoltam, hogy kiköti a kezem.
-Oké. -és emeltem a kezem, de hiába, mert csak nevetett. -Miért nevetsz?
-Nem gondoltad komolyan, hogy kikötözlek, ugye? Túl kockázatos lenne.
-Akkor mégis hogy fogok enni?
-Így. -mondta és nyújtotta felém a muffint. Először elfordítottam a fejem, de már nagyon korgott a gyomrom és rá kellett jönnöm, hogy muszáj ennem. Beleharaptam, bár kicsit bizonytalanul.
-Hagytam, hogy megetess, most beszéljünk.-mondtam miután megettem a sütit.
-Miről szeretnél beszélni?
-Mondjuk, hogy miért is vagyok itt?
-Erről már beszéltünk.
-Igen, egy részét tudom, de most mondhatnád már, hogy mit tett.
-Na jó legyen. A húgommal randizott, de ezt már mondtam. Történt valami a randi alatt, vagyis után. Logan hibája volt, és mivel tönkretette a húgom életét én is ezt teszem az övével.
-Mégis mi történt?
-Nem muszáj mindent megtudnod egyszerre. De várjunk csak, tehát mégsem ismered olyan jól... És tudod mit, majd elmondja ő, legalább még fájdalmasabb lesz neki.
Erre a kijelentésre nem tudtam mit mondani. Ezek szerint elenged?? Hiszen máshogy nem is tudná Logan elmondani.


-Logan szemszöge-

Még csak most kaptam vissza és máris elveszik. ezt még megbánja az a kis... Közben a fiúk előálltak egy-egy tervvel, de mind abszurd. James ötlete, hogy hívjuk az FBI-t. Carlos szerint állítsuk be terroristának Lucas-t és akkor biztos segít valaki. Kendall pedig azt mondta, hogy avassuk be a lányokat is, hiszen nekik, mindenre van ötletük. Bár azt se vették észre amit arra hazudtunk, hogy a legjobb barátnőjük miért nincs itt.
De ez mégsem olyan rossz ötlet. Így hát beavattuk a lányokat is. Cseppet sem lepődtek meg,sejtettek valamit. Oké, a hazugság tényleg kicsit gagyi volt.Tényleg hihetetlen volt, hogy Bonnie lekéste a gépet. Bonnie mindig pontos, sőt...
-Srácok, tényleg azt hittétek, hogy nem vesszük észre, hogy hazudtok? -kérdezte Amy.
-Nagyon régóta ismerjük Bonnie Even-t és ő soha nem késne.- mondta Sonia.
-Bocsi?!- mondtam és kérdeztem. Erre a fejüket rázták.
-Van valami tervetek? -kérdezte Berta.
-FBI? -mondta James.
-Ugyan már. -vágták rá egyszerre a lányok.
Carlos is elmesélte a tervét, amire elkezdtek nevetni a lányok.
-Nekem van jobb ötletem. -mondta Amy. - Keressük meg a családját.
-Logan te ismered a családját nem? -kérdezte Sonia.
-Igen. -válaszoltam egyszerűen.
-Akkor menj és kérdezd meg, nem tudják-e, hogy hol van Lucas.
-Azt hiszem, hogy ez nem jó ötlet. -mondtam.
-Miért? -kérdezték teljesen egyszerre.
-Mert.. -hajlottam rá, hogy elmondom, de mégsem. -Erről nem szeretnék beszélni.
-Akkor most mi legyen?-kérdezte James.
-Nem tudom. -És ebben a pillanatban kaptam egy sms-t.

30. rész Még mindig fogságban

-Bonnie szemszöge-

-Hello megint Bonnie. - mondta Lucas, miután visszajött.
-Elmondanád, hogy mit tett Logan, amiért így berágtál? -kérdeztem és próbáltam minél kedvesebbnek hangzani.
-Ohh.. Visszatért a kedves Bonnie.
-Szóval?
-Szóval mi?
-Elmondod vagy nem?
-Ahhoz még korán van. -ránézett a kezén lévő órára. -És hoppá, elment a repülőd. Tudod nemsokára már földet is ér. Csak egy baj van... Te nem vagy rajta. Milyen csalódott lesz mindenki...
-Fejezd be. És válaszolj a kérdésemre.
-Nem, nem, nem Bonnie. Itt én vagyok az aki parancsolgathat.- miközben mondta, megfogta az arcomat.
-Enged el. - mondtam.
-Oké, de nem azért mert azt mondtad.
-Ahham persze.
-Talán azt akarod, hogy bekössem a szád?
Csöndben maradtam.
-Na így már jobb. Most kikötlek és elmegyünk egy másik raktárba. De egy szót se, és légy természetes ha találkoznánk valakivel.
Gond nélkül átjutottunk a másikba. Egy idősebb párral találkoztunk, de csak mosolyogtam, mintha minden jó lenne. Ezután összekötözte a lábam és a kezem, de most nem székhez.
-Miért kellett átjönni? -kérdeztem.
-Nem a te dolgod. És ennek örülni fog a barátod. Talán már észrevette, hogy nem vagy a gépen. Elővette a telefonom és csinált vele egy képet. És elküldte.

(Ide más kép került mint a szereplőm, bocsi)

-Logan szemszöge-

Lassan indulhatok is a reptérre. Kölcsönkértem a tánctanár autóját, aki oda is adta, hiszen nagyon jó barátok vagyunk. Kimentem a Noblesville Airport-ra. Vártam. A hangosbemondóban mondták: ,,A Los Angeles-i járat 5 perc múlva földet ér. "
Vártam hát 5 percet és az emberek jöttek. De Bonnie nem volt sehol. Kijött  már a személyzet is, így rájöttem, hogy Bonnie nincs a repülőn. Indultam kifelé nagyon csalódottan, amikor kaptam egy üzenetet. Bonnie-tól. Megnyitottam hát és olvastam is. " Szerintem vedd át a barátnőd csomagját, mert a végén árverésre kerül majd. Ja és nézd meg a képet! U.i: Ne szólj senkinek, vagy baja lesz a kis hercegnőnek. -L "
Megnéztem a képek, és hirtelen megijedtem. Bonnie nála van összekötözve? Elindultam a csomagokért, aztán vissza a fiúkhoz. Út közben azon gondolkoztam, hogy mit mondjak nekik.
Visszaértem és már vártak.
-Hol van Bonnie? -kérdezték egyszerre.
-Hol a Hugom Logan? -kérdezte James.
-Öhmm..
-Na már, mond..- kiabált rám James.
Nem vettem figyelembe őket és hátramentem a csomagtartóhoz, kivettem a csomagokat, ami Bonnié, és felvittem a buszra.
-Logan, - jött utánam James. -hol van?
-Nem mondhatod el senkinek. - megmutattam neki az üzenetet és a képet is.

James vágott egy hasonló képet:

Majd 2 perc múlva megszólalt: -A kis rohadék. Ezt még megbánja..
-Meg ám. De a többieknek mit mondunk. -kérdeztem.
-Az igazat. -válaszolta.
-DE... Baja eshet.-mondtam szaggatva.
Azért elmondtuk a többieknek is, de megígértettük, hogy nem szólnak senkinek. Közösen akartuk kiagyalni, hogy mi legyen, de Showtime van. 10 perc még a kezdésig.

29.rész Missing...

-Bonnie szemszöge-

Ott ültem megkötözve. Nem értettem, hogy mit akarhat tőlem Lucas, ezért megkérdeztem.
-Mit akarsz Lucas?
-Bosszút állni Logan-en.
-Akkor miét nem őt raboltad el?
-Mert így jobban szenved. Főleg, ha meglátja ezt!- mutatta a telefonom.
-És miért érdekelné egy telefon?
-Mert felhívom...
-Meg ne próbáld. - elkezdtem rángatni a kezem.
-Miért mit fogsz tenni ellene?
-Majd meglátod.
Csak nevetett és tárcsázott. Persze kihangosította a telefont, de végig mögöttem állt.
-Bonnie szia. -hallatszott a telefonból.- Bonnie itt vagy?
-Ne szólj semmit. -súgta a fülembe Lucas.
-Bonnie....-mondta megint Logan.
-Helló haver.
-Lucas. Miért van...?
-És viszlát haver. -le is tette.
Utána egyfolytában csörgött a telefonom. De kikapcsolta.
-Miért csinálod ezt? -kérdeztem megint.
-Mert a kis barátod.... -szünetet tart. - ...csinált valamit a húgommal és utána meg otthagyta... Érted.
-Nem járt senkivel amikor összejöttünk.
-És ezt honnan tudod?
-Tudom, és kész.
-Nagyon sok mindent nem tudsz a barátodról.
-Azért többet tudok, mint te! -kiabáltam rá.
-Bonnie, Bonnie, Bonnie. Ne akard, hogy betömjem a szád. Olyan kedves is tudsz lenni...
-Igen tudok- mondtam egy flegma, erőltetett mosollyal. - Persze, csak ha nem rabolnak el.- fokozatosan emelkedett a hangom.
-Nyugi Bon. Nem kell kiabálnod. -mondta és nevetett. Ebben a pillanatban legszívesebben letépném a fejét.

-Logan szemszöge-

-És viszlát haver. - Lucas, és lerakta. Miért van nála Bonnie telefonja?? Talán... nem.
Ezután a hívás után még vagy 100-szor hívtam, de kikapcsolta. Vajon miért van nála Bonnie telefonja? Majd megtudom, amikor kimegyek érte a reptérre. Remélem, hogy nincs semmi baja, és azt is, hogy nem csal meg ezzel a...
-Haver, gyere próbálni. -kiabált nekem Kendall. Odamentem a próba helyszínére.
-Minden oké? -kérdezte James. Nem mondhattam el neki.
-Persze, csak várom már Bonnie-t.
-Ahogy mi is. -szólaltak meg a lányok.
Próbáltunk, de folyton csak az járt a fejemben, hogy mi is történik.

28.rész Rossz, gonosz ismerős. És újra itt?

-Bonnie szemszöge-

Hazautazom, mert Anyával elmegyünk kezdeti vásárlásra a kistesómnak. Annyira örülök.. Elindultam hát a reptérre elbúcsúztam mindenkitől és hazamentem. Otthon leszálltam a repülőről és elindultam egy taxival haza. Hazamentem, mert megleptem anyuékat. Elmentünk vásárolni, és egy csomó mindent vettünk, olyat is amit nem kellett volna. Anya most 6 hónapos terhes. Tök aranyos a pocija. Úgy volt, hogy másnap visszamegyek a srácokhoz, a következő helyszínre. De történt valami....
*Hazaérkezés Anyuékhoz*
-Szia Anyuci!! :) -köszöntem nagy mosollyal.
-Szia Kicsim. -mondta meglepetten..
-Meglepetés!! - mondtam, mert nem hitte el hogy itt vagyok, majd megöleltem.
-Meg is leptél. -mondta.
-Nick? - kérdeztem miután elengedett.
-Dolgozik.
-Értem. Akkor most van dolgod, vagy vásárolhatunk?
-Nincs semmi dolgom, úgyhogy indulhatunk is. - felkapta a táskáját és mentünk is.
Elindultunk és anya vezetett. Megérkeztünk a baba boltba és körülnéztünk. Nagyon élveztem az egészet. Úgy 3 órát töltöttünk el a baba dolgok válogatásával. Tudjuk, hogy hugicám lesz, de nálunk nem rózsaszín lesz az uralkodó. Hazamentünk a vásárlás után és leültünk enni. Ezután még sokat beszélgettünk és mivel másnap megyek vissza a srácokhoz, lezuhanyoztam és elmentem aludni.


-Logan szemszöge-

Bonnie elment haza és én eléggé szomorú voltam miatta, hiszen csak most kaptam vissza. De azt nem bántam hogy baba dolgokat vásároltak anyukájával, és hogy szeret.
Táncoltunk, próbáltunk, kajáltunk és utaztunk. Alig várom, hogy holnap legyen. Beszélgettem a srácokkal és jót hülyéskedtünk is. Nagyon bírom a tesóimat. Elmentem a show után aludni, mert holnap kimegyek Bonnie elé a reptérre.

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel nagyon nehezen köszöntem el Anyuéktól. Nagyon hiányzik, ha nincs velem, de most visszamegyek Logan-hez, aki talán a másik felem... legalábbis most. Nem tudhatjuk, hogy mi fog történni még velünk.
-Anya, ha így szorítasz akkor megfulladok.
-Bocsi szívem. - mondta majd elengedett.
-Itt a taxim. Indulnom kell.
-Mondtam, hogy kiviszlek.
-Nem, mert akkor csak rosszabb lenne. És talán nem mennék vissza. - válaszoltam.
-Hát jó! Szia édesem.
-Szia anyuci, és Nick.
Elindultam a taxi felé. Beszálltam és mondtam is: -A reptérre.
Nem is néztem rá a taxisra. És ez nagy hiba volt.
-Helló Bonnie. - köszönt a taxis.
-Mi a ...?- ránéztem és egy ismerőst láttam. - Lucas...
-Igen. Mennél vissza a barátodhoz? - kérdezte rejtélyesen.
-Igen és megyek is. Megállnál, hogy kiszállhassak? - kérdeztem.
-Bocsi, de más tervem van.
-Mivan??
-Jól hallottad kicsilány. Más dolgom van... Veled.
-Azonnal állj meg! - csattantam fel.
-Bocsi, ja és én nem próbálnám kinyitni az ajtót és kiugrani. Lehetetlen.
Próbáltam kinyitni az ajtót, de tényleg nem tudtam. Bezárta a kis... Nagyon megijedtem. Nem tudtam, hogy mit akar ez az őrült.
-Mit akarsz tőlem Lucas?
-Majd megtudod édes.
Elvezetett egy sikátor féle helyre, ahol raktárak is voltak. Bevitt az egyik raktárba, leültetett egy székre és odakötözött.

27.rész Az ismerős visszatér

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel a szállodában ébredtünk és már pakolhattunk is, mert indultunk a következő állomásra. Bangor-ba megyünk. Itt él pár rokonom, és remélem, hogy lesz időm találkozni velük, persze még az esti buli előtt.
-Kicsim, mi a program ha odaértünk? -kérdezte már a buszban Logan.
-Még nem tudom, de lehet, hogy meglátogatom a rokonaimat.
-Vannak itt rokonaid? -kérdezte.
-Igen, és ha van időd jó lenne, ha velem jönnél.
-Oké, benne vagyok. De most, ha szépen megkérlek akkor csinálsz nekem egy szendvicset?
-Persze.
-De nagyon szeretlek.
-Tudom, édes, tudom.
-Te nem is?
-Nem.
-Ó.-lepődött meg.
-Nyugi, teljesen oda van érted. -szólalt meg Kendall.
-Kendizzle, lécci, Soni-val foglalkozz... -mondtam gúnyosan. - Nem tudhatod, hogy szeretem-e.
-Ugyan már. Az arcodra van írva.. -válaszolt Sonia.
-Van benne valami... -mosolyodtam el. -És a szendvicsed. -nyújtottam a tányért neki.
-Köszi. -mondta és kacsintott.

-Logan szemszöge-

Miután megérkeztünk Bangor-ba, elindultunk Bon rokonaihoz. Bonnie már előzőleg beszélt velük és tudták, hogy megyünk. Taxival mentünk a busztól. 10 perc kellett mire odaértünk.
-Szia Bonnie. -köszöntött minket, feltehetően az unokanővére, akihez jöttünk.
-Szia Mary. Ő a barátom Logan. -mutatott be.
-Szia Logan. -köszönt. -Mary Suarez vagyok. Gyertek be.
Bementünk és mindenkinek bemutatott. Megismertem a kislányukat Hanna-t, az anyukáját Carla-t, és a férjét Michael-t.
-És hol van Elenor? -kérdezte Bon.
-A szobájában a barátjával. - válaszolt Mary.
Kérdően néztem Bonnie-ra aki értett. -Mary húga. -suttogta. Mary közben elment szólni Elenor-nak.
-Eli.-köszöntötte egy öleléssel Bonnie. A lány viszonozta.
-Örülök neked, Bonnie. És ő a barátod? -kérdezte Eli.
-Igen, a barátom.-mondta.
-Logan Henderson. -mutatkoztam be.
-Szóval megint együtt vagytok? Milyen romantikus, a párocska újra egymásra talált. -Szólalt meg egy ismerős hang.
-Ő itt a barátom...- lépett be a szobába az ismerős.
-Lucas Barnes. -vágtuk rá egyszerre Bonnie-val.
-Igen, de honnan ismeritek? -kérdezte Eli.
-Barnes, van bőr a képeden, miután rámmásztál? Komolyan most még az unokahúgom is kell?-ügyet sem vetve Eli kérdésére, nekiesett Lucas-nak, már szinte úgy kellett lefognom Bonnie-t.
-Bonnie, mi folyik itt? -kérdezte zaklatottan Eli?
-Ohh, szóval nem mesélte? - kérdezte gúnyosan Bonnie.
-Nem, de mit? -kérezte megint Eli.
Elmesélte az egészet, és persze ezzel véget is ért Lucas és Elenor kapcsolata. Még beszélgettünk és visszamentünk, hogy próbálhassunk. Aztán kezdődik is a nagy buli!!

26.rész A rémes randi?? Nem...

-Bonnie szemszöge-

Visszamentünk a buszra. Logan és én, Kendall-el és Sonia-val voltunk egy buszban. Gondolta, hogy így nem lehet romantikusan randizni, így az esküvő után kb 1 héttel, ma hívott el. Ma nincs fellépés, így van egy kis időnk. Délelőtt 10 órakor szólt, hogy öltözzek csinibe. Kiválasztottam egy ruhát és elindultunk sétálni. Egyszer az egyik étteremnél megálltunk és Logan megkérdezte: - Éhes vagy?
-Nagyon.. - válaszoltam és egy kis mosolyt is hozzácsaptam.
-Én is, de nem csak ételre...- viccelődött.
-Van egy jó ötletem. Először is kezdjük egy ebéddel aztán majd a többi alakul valahogy... - mondtam kacéran.
-Oké. 
Bementünk és ebédeltünk. Közben rengeteget beszélgettünk.
-Csini vagy. -kezdte.
-Köszi, bár nem éppen egy randiruha, de jó les. És te is jól nézel ki mint mindig. - válaszoltam mosolyogva.
-Édes vagy, mint mindig. De lassan indulnunk kell, mert itthagynak minket.
-Azt nem szeretnénk ugye? - kérdeztem.
-Nem is tudom..- válaszolta majd elindultunk vissza a többiekhez. A turnébuszon még sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk a többiekkel.

-Logan szemszöge-

Ma szállodában alszunk Gilford-ban. Ketten leszünk Bon-nal egy szobában. Alig várom.
-Mit szólnál egy közös fürdőhöz? - kérdezte.
-Remek ötleteid vannak, mint mindig Miss Even. - válaszoltam.
-Ugye még mindig nagy hatása van a könyvnek amit olvastál? - kérdezte.
-Nem dehogy is.. Én soha nem lennék olyan, mint Cristian Gray. - válaszolt és megpuszilta a homlokom.
-Remélem is, mert a könyvbeli Cristian-t nem nagyon kedvelem. Legalábbis legtöbb esetben.-válaszolta.
-Akkor mehetünk fürdőzni?
-Induljuk. És ez szép kis randi volt. Összegezve: Gyors, tényleg gyors ebéd utazás és most fürcsi. Ennél romantikusabb nem is lehetnél Mr. Hendeson. - vágta a fejemhez. Majd mielőtt megszólaltam volna folytatta- De egyben ez volt a legszebb nap amit veled töltöttem. Bár biztosan volt jobb is, de.... - nem hagytam befejezni, hanem megcsókoltam.

25.rész Bejelentés

-Bonnie szemszöge-

Másnap délben Anya szót, hogy menjünk le a nappaliba. Vagyis még az esküvő után beszéltük le. Reggel, vagyis 11 órakor keltünk fel a hosszú buli után. Logan ott feküdt mellettem, és nagyon jó érzés volt.
-Jó reggelt Álomszuszi.-köszöntött a megszokott módon. Nagyon szeretem ezt a 3 szór akkor, amikor felébredek.
-Jó reggelt. - köszöntöttem egy csókkal. - Jó, hogy itt vagy.
-Szerintem is nagyon jó. Szeretlek. - mondta.
-Én is szeretlek.- válaszoltam. - Menjünk zuhanyozni, együtt?
-Jó ötlet. - válaszolt és már indultunk is. Délben lementünk a nappaliba, és Amy is itt van James-sel.
-Szia Anya. -köszöntem és egy puszit adtam neki.
-Sziasztok. -válaszolta. -Már vártunk.
-Itt vagyunk. - válaszoltam mosolyogva.
-Nos, azért mondtuk, hogy gyertek le, mert szeretnénk bejelenteni valamit, még mielőtt elutaznánk a nászútra. - kezdte Nick, mostmár Apu.
-Ööö... Nem is tudom, hogy mondjam el. - mondta Anya.
-Ha terhes vagy nekem elmondhatod. -viccelődtem, mert ők is eljátszották velem már ezt.
-Nos.. Az a helyzet, hogy terhes vagyok. -jelentette ki Anya.
-Tényleg? - kérdezte meglepetten James.
-Ez nagyszerű.- öleltem meg őket.
-Ugye? - nevettünk Anyuval. Kistesóm lesz!!

-Logan szemszöge-

Miután megtudtuk hogy Bonnie-nak testvére lesz, gondoltam, hogy elhívom Bon-t egy romantikus randira.
-Bonnie, mi lenne, ha...  Elmennénk... öhm... randira. - mondtam szaggatva.
-Oké. De ma vissza kell mennünk a turnéra nem? - kérdeztem.
-Igen. De mondjuk, majd valamelyik este után, vagy előtt?.- kérdeztem.
-Rendben.
Elindultunk csomagolni, és már mehettünk is a turnébuszra, vissza a Summer Break Tour-ra. De legalább már nekem is van barátnőm,és nem vagyok kivétel.
Bekapcsoltunk a tv-t a buszon és megláttuk a hírekben, hogy "Logan Henderson és Bonnie Even Egy pár, újra!" És még a többi hasonló. Egy részben örültünk, egy részben pedig nem. De ez már  nem érdekes, majd a romantikus randin bebizonyítom, hogy mennyire nagyon szeretem.

24.rész A Nagy Nap :)

-Bonnie szemszöge-

Reggel korán keltünk, mert jött a fodrász, sminkes, stb... Remélem, hogy ez lesz életem legszebb napja. Meg persze Anyáéké is.
-Miért is van előbb?- kérdeztem Anyától.
-Mert, majd megtudod, ha Jemes is itthon lesz.- válaszolt.
-Oké. Ha találgatok elárulod?- kérdeztem kíváncsian.
-Nem. - válaszolt egyszerűen.
Átmentem egy másik helyiségbe és a fodrász elkezdett dolgozni a hajamon. Sok minden nem készült vele. Aztán elmentem felöltözni.
Éppen sétáltunk le a partra Nick-kel, amikor Lucas odajött hozzám. Beszélgettünk egy kicsit, és a mondanivalója végére benyögte, hogy mit is akar.
-Szóval, nem jöttél.
-Bocsi, csak lekéstem a gépet, és később jöttem.- hazudtam, hiszen előbb jöttem..
-Értem.
Nem vettem észre, de a Big Time Rush és a lányok megérkeztek. Ők a hátam mögött voltak, és nem láthattam őket, de Lucas igen. Erre az volt a reakciója, hogy...

-Logan szemszöge-

Elindultunk haza, hogy James szüleinek esküvőjén megjelenhessünk. Amikor odaértünk a partra, Bonnie éppen Lucas-sal beszélt. Oda akartam menni köszönni neki, de akkor megtorpantam. Olyat láttam, amit nem szerettem volna. Egy pillanatig belegondoltam, hogy elveszítem Bonnie-t az miatt a kis... Pedig a barátomnak mondta magát.

-Bonnie szemszöge-

Lucas megcsókolt, persze rögtön elhúzódtam és pofonvágtam.
-Mit képzelsz magadról? - kérdeztem dühösen.
-Ami nekem kell, azt meg is szerzem.. - válaszolta. Amire persze még dühösebb lettem.
-Húzz a francba innen. Most. - kiabáltam rá.
-Nem megyek sehova. Te az enyém vagy, sok időt pazaroltam rád. -Ekkor megint meg akart csókolni, de nem hagytam és ahogy megfordultam, megláttam Őket.
Logan odajött és kezdte:
-Látom, hamar találtál mást. -mondta szomorúan.
-Hello Henderson! -ismerik egymást?
-Hé Barnes!- mondta Logan, de ahelyett, hogy kezet fogtak volna, Logan behúzott egyet Lucas-nak.

-Logan szemszöge-

-Haver, mit csinálsz? -kérdezte Luc.
-Ha még egyszer hozzányúlsz a csajomhoz, megöllek. - jelentettem ki, és meg is lepődött rajta mindenki. Még én is. - Na, de most takarodj innen, és meg ne lássalak többet Bonnie közelében.
Lucas elment és odamentem Bon-hoz.
-Jól vagy? - kérdeztem, de válaszként egy csókot kaptam. -Ezek szerint jól. -  viccelődtem.
-Jó, hogy itt vagy. Akartam menni, de..
-Tudom, hogy mi történt. És milyen a sitten? - kérdeztem, amire gyengéden oldalbavágott.
-Soha, senki miatt nem vittek még be. - jelentette ki. -De nekem most jelenésem van. Én vagyok a koszorúslány. - és elrohant.

-Bonnie szemszöge-

 Odamentem Anyához, aki látta rajtam, hogy valami van.
-Mi az? -kíváncsiskodott.
-Majd elmondom. - mondtam. - Indulnunk kell.
És máris kezdődött az esküvő.Annyira szép volt, és vidám. Talán - néhány dolgot leszámítva- ez volt éleltem legszebb napja. Egy szép tengerparti esküvő. De még mindig nem tudjuk, hogy miért is lett előrébb hozva. Annyi biztos, hogy kibékültünk Logan-nel és talán abba is belemegyek, hogy újra velüktartok a turnén.

24.rész Irány haza

-Bonnie szemszöge-

Az ajtóban pedig.... Lucas? Nagyon nem rá számítottam...
-Szia Bonnie. - köszöntött és megölelt. -Jól eltűntél.
-Szia. Sajnálom. Csak ki kellett kapcsolódnom egy kicsit.
-Értem. És mizu veled? -próbál kedves lenni.
-Jól vagyok, most már. Azt hiszem...- mondtam bizonytalanul.
-Mikor jössz haza?
-Holnap már hazautazom, mert előbb lesz esküvő.
-Értem, akkor utazhatnánk együtt. - ajánlotta fel.
-Rendben, melyikkel mész? - kérdeztem.
-A 11:40-essel. Akkor érted jöjjek?- kérdezte.
-Nem köszi, Kellyék kivisznek.
-Rendben, akkor megyek vissza a szállodába.
-Rendben. Akkor holnap. Szia.
-Szia


*másnap*
Szándékosan nem ugyanazzal a géppel megyek, mint Lucas. Nem akarok vele beszélgetni, vagy utazni, mert észrevettem, hogy nagyon nyomul. És azt nem szeretem.
így egy korábbi géppel mentem. Anyáék már vártak.
-Nagyon hiányoztál kicsim. -köszöntött Anya és megölelt, jó szorosan.
-Sziasztok, próbáltam szóhoz jutni.
 -Szia Bon. -köszönt Nick is és ő is megölelt.
-Jó itthon. -mondtam, majd elindultunk haza.


-Logan szemszöge-

Elmentem Bonnie rokonaihoz, de sajnos ő már hazament. Meg sem várt. Bár beszélgettem Kelly nénikéjével. Elmondott sok dolgot, és rájöttem a tényre, amit már persze eddig is tudtam. SZERET. Az összes hibámmal együtt. James holnap hazautaik, mert esküvő van és hát mi is hivatalosak vagyunk. Lehet, hogy most kell kihasználnom a helyzetet.
Bristow-ban vagyunk ma, és utazunk is, hogy holnap jelen lehessünk a nagy napon!

23.rész Váratlan események

Kicsit elhúzódott, bocsi! :) Jó olvasást!

-Bonnie szemszöge-

-Anya, nem tudom, hogy mit csináljak. - kezdtem a telefonban.
-Szerintem menj el. - javasolta.
-De nem biztos, hogy készen állok rá. - mondtam és már a sírás kerülgetett.
-Szereted, és elhatároztad, hogy visszaszerzed. Nem? - kérdezte értetlenül.
-De igen.
-Akkor menj el. Élvezni fogod. - hallottam hangjában, hogy mosolyog. - Ha menni akarsz kezd öltözni.
Kis gondolkozás után: -Szia Anya. Szeretlek. -és már le is tettem a telefont.
Elindultam, hogy átöltözzek és hogy megigazítsam a hajam.
Már fél 7 volt és a kezdés7-kor van. Sietnem kell.
Beültem a kocsiba és indultam is az Amphitheatre-be. De későn értem oda. Sajnos már kapuzárás volt és nem tudtam bejutni. Arra gondoltam, hogy mivel mindenképpen be akarok menni és jegyem is van, beosonok hátul. Csak sajnos nem vettem észre, hogy miközben hátrafutottam kiesett a jegy a zsebemből. Hátraértem és itt vártak a VIP- belépősök. Csatlakoztam hozzájuk, de amikor észrevettem, hogy a jegy nincs meg kiálltam a sorból. Basszus! Csak nekem lehet ekkora szerencsém. Gondoltam, hogy felhívom Logan-t, hogy itt vagyok és szeretem. De sajnos nem vette fel. Hagytam üzenetet, de nem hiszem, hogy azután, hogy nem jelentem meg meghallgatná. Ismerem már. Valahogyan be kell jutnom. Hívtam James-t is, de ő sem válaszolt. Ahogy a lányok sem. Arra gondoltam, hogy valahogyan be kell jutnom. Bemásztam egy ablakon, amit előtte kitörtem. De rossz ablakon másztam be, mert mikor már biztonságban álltam a talajon, valaki felkapcsolta a villanyt. Sajnos nem a fiúk voltak, bár Fox ebben a szobában volt. Az egyik szervező hallotta meg a törés hangját és hívta a biztonságiakat.Betörésért letartóztattak. Ekkora Pech-em is csak nekem lehet. Remélem, hogy Logan értékelni fogja, amit érte tettem. Csak, mert eddig még senki miatt nem törtem be sehova.
-Sajnálom, majd adakozok a helyrehozatal miatt.- próbáltam mentegetőzni a kapitányságon.
- Miss. Even. Csak egy kérdésre válaszoljon. - de a kérdést nem tudta feltenni, mert kihívták. És azt is láttam, hogy ki hívta ki. Hála az égnek. Eric volt az. Eric nyomozó itt. És ismeri azt a rendőrt aki behozott.
Miután Eric itt járt és beszélt a rendőrrel, kiengedtek.
-Nagy mázlid van, hogy tartozik nekem eggyel. - mondta a kocsiban hazafelé menet.
-Köszönöm. - mondtam szomorúan.
-Na Bonnie. Mi a baj? - kérdezte kedvesen.
-Nem tudtam bejutni, és mostmár tuti lemondhatok Logan-ről.
-Ne butáskodj. Szeretitek egymást majd lesz valami.

-Logan szemszöge-

Sajnos nem láttam sehol Bonnie-t és nem jött hátra sem. Ebből következik, hogy nem jött el. Indultunk vissza az öltözőbe, amikor láttuk, hogy az ablak törött.
-Ne aggódjatok, csak egy rajongó jegy nélkül.
-De nem hallottuk Fox-ot ugatni. - válaszolt James.
-Mert nem is ugatta meg. Ez miért fontos? - kérdezte a szervező.
-Csak olyat nem ugat meg, akit ismer. - fejtette ki James.
 Hátul indultunk kifelé, és miután már kint voltunk megpillantottam a földön valamit. Egy belépőjegy, ráadásul az, amit Bon-nak adtam.
-Nézzétek srácok. - kezdtem és mutattam a jegyet. - Ezt küldtem el Bonnie-nak.
-Szóval itt volt. - mondta Kendall.
-Ezek szerint. - motyogtam.
-És Fox sem ugatott, mert megismerte.
-Lehet, hogy fel kéne hívnom? -kérdeztem bizonytalanul.
-Mi az hogy lehet?? - háborodott fel James.
-Jól van, nyugi.. van egy üzenetem. Bár nem tudom, hogy most miért mondtam.
Meghallgattam az üzenetet: Szia Logan, itt Bonnie. Bár ezt valószínű, hogy tudod. Sajnos nem értem ide kapuzárás előtt, így megpróbálkoztam hátul a VIP-nál, de elhagytam a jegyet. Keresek egy ablakot, és csak hogy tudd, soha nem csináltam ilyet senki miatt. Beszélek itt össze vissza. Ha meghallgattad, hívj fel, vagy üzenj vagy valami. Kb. 4szer mondtam ki a vagy szót. Tudod mit? Ne is hallgass tovább, bár lenne még pár hülye mondatom, amin valószínű, hogy nevetsz. Na mindegy. Nem erősségem az üzenethagyás mert csak beszélek össze-vissza. Mint most. Most pedig nevetni fogsz. Na jó most leteszem, mert beértem egy szobába és itt van Fox.. Szia. Ja és remélem tudod, hogy szeretlek.
Hosszú és össze-vissza. Jellemző Bonnie-ra. De csak mosolyogtam.
-Hé Logan. James-terv utolsó része? -kérdezte boldogan James.
-Jöhet. -mosolyogtam.

-Bonnie szemszöge-

-Mi újság kis börtönlakó? - kérdezte kedvesen és egyben viccesen Kelly.
-Jó a kilátás nyílik a folyosóra.. Egy igazi élmény volt.- viccelődtem.
-Na gyere. -majd megölelt. - De mi a baj?
-A koncertnek vége, de Logan nem hívott vissza. Nem is üzent, semmi.
Bementünk, leültünk a nappaliban és elmeséltem az egész történetemet Kelly-nek. Egyszer csak kopogást hallottunk.
-Megyek kinyitom. - mondtam és indultam az ajtó felé.
-Rendben addig főzök teát. - mondta Kelly, de már nem is nagyon értettem.
Odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Először csak egy csokor virágot láttam az ajtóban, meg valakinek a lábát. Aztán leengedte a virágot, így megláttam, hogy ki is van az ajtóban...

22.rész Döntés Bonnie-ra marad...

-Bonnie szemszöge-

Charlotte szép város. És jó itt. Szeretem Serena-t. Reggel csengetnek és Kelly néni az ajtóhoz siet. Az ajtóban nem talál senkit csak egy csokor fehér rózsát, közepén egy vörössel. Van hozzá kártya is, a következő szöveggel: Nekem te vagy az egy a millióból. Szeretlek Bonnie.
-Semmi arról, hogy ki küldte. - mondtam közlésül Kelly-nek.
-Nem is sejted? - kérdezte.
-Nem, hiszen senki nem tudja, hogy itt vagyok.
Egész nap gondolkoztam, hogy vajon ki küldhette a csokrot. Lucas? Nem.. hiszen nem tudja a címet és azt sem, hogy it vagyok Charlotte-ban. Mellesleg csak barátok vagyunk. Logan? Ő sem tudhatja, hiszem kértem Anyáékat, hogy nem mondják el neki. Talán egy titkos hódoló? Nem hiszem.. nekem nincs olyan. És amúgy is.. honnan tudná a címet? Gondolkozásomat Kelly törte meg.
-Gyere menjünk el kutyát sétáltatni, meg levisszük Serena-t is a parkba.
-Oké, megyek. -válaszoltam.
El is indultunk. Sokat sétáltunk és egyszer csak Bibi, a kutya elkezdett futni. De nagyon. Alig birtuk elkapni.
-Szerintem jobb lenne, ha elmennénk haza. - vetettem fel az ötletet.
-Oké, úgyis meg kell etetnem Serena-t.
Így hát hazamentünk, de így is megvolt az 1 órás séta.
-Sziasztok!- köszönt Eric, aki most ért haza a munkából.
-Van valami az ajtó előtt. - mondja Kelly.
-Nézzük meg  mi az. - javasoltam. Egy doboz volt az ajtó előtt ráírva nagy batűkkel, hogy BONNIE.
-Ez a tiéd lesz Kicsilány. - adta a kezembe a dobozt Eric. Bementünk és gondoltam, hogy kinyitom a dobozt. De igazából nem is akartam kinyitni.
-Ne már, nyisd ki!- mondja nevetve Kelly.
-Oké. - majd elkezdtem kibontani. Egy koncertjegy az első sorba a Big Time Rush koncertre, és egy levél.
-Itt is van állomás a Summer Break Tour-nak? - kérdetem Kelly-t.
-Azt hiszem igen. - válaszolta.
-Nagyszerű...
-De mondd már mi van a levélben. - kíváncsiskodott Eric.
-Oké. De előbb elolvasom. - elkezdtem olvasni. Mivel semmi olyan dolog nincs benne, gondoltam felolvasom.
- Szia Bonnie. A kommunikációnak ezt a formáját kellett választanom, mert máshogy nem tudok beszélni veled. Az ajándékom egy jegy, és ha látlak az első sorban holnap, akkor tudni fogom, hogy szeretsz még. Ha nem jössz el, és nem látlak, akkor megpróbállak végleg elfelejteni, bár ez nehéz lesz. Remélem, hogy eljössz. Szeretlek. Logan
-Ez annyira aranyos- mondja Kelly.
-Igen, pont annyira, mint a sorozat egyik részében, amikor Kendall és Joe összevesznek utána pedig Rocktober van.
-Ne azt nézd. Fontos vagy neki. Szeret.- nyaggat Kelly.
-Ha most megbocsájtotok, akkor én felmegyek és beszélek Anyával.
-Menj csak. - válaszoltak.

-Logan szemszöge-

-Küldtem neki virágot, meghívtam a koncertre. Első pont kész. -jelentem James-nek.
-Értem. Nagyon ajánlom neki,hogy itt legyen. - mondja James.
-Én is haver.
-Megyek felhívom Apát, és megkérdezem, hegy beszéltek-e már.
-Miért hívta volna fel őket? -kérdezem értetlenül.
-Mert Anyukája ismeri az egész sztorit és tuti, hogy tőle kér tanácsot.
-Értem. Akkor menj.- küldöm. James el is ment és kb 20 perc múlva jön vissza.
-Van egy jó és egy rossz hírem. - kezdi...
-Ne...
-Beszélt Anyukájával és Apámmal, de nem biztos benne, hogy eljön holnap. - mondta, amitől elment a kedvem.
-Értem. Akkor nincs remény.
-Azt is mondta, hogy még szeret. - mondja, amitől elmosolyodom.
-Akkor talán van remény.- felcsillan a szemem.
-Talán. De most megyek megetetem Fox-ot.
El sem hiszem, még szeret, és talán van arra is remény, hogy holnap eljön értem. Kapok egy sms-t és megörültem, mert azt hittem, hogy Bonnie az.De nem, csak Mercedes.
Szia Loggie. Remélem nem baj hogy így teszem, de szakítok veled. Találtam nálad jobb pasit aki szeret. By: Mercedes
Erre az sms-re nagyon megörültem és már rohantam is James-hez meg a fiúkhoz és megöleltem őket. Kicsit nézhettek hülyének, de amikor megmutattam az sms-t akkor már velem együtt örültek.

21. rész Utazások

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel indultam is Kelly-ékhez. Nagyon várom már, mert szeretnék babázni. Mivel mindent elpakoltam, indulhattunk is. Anya és Nick vittek ki a reptérre. Charlotte-ba utazom. Az út nem hosszú csupán 5 óra. Legalább lesz időm gondolkozni, és a nagynénémékhez már tiszta fejjel megyek. Elbúcsúztam a reptéren és indultam is csekkolni. Felszálltam a repülőre, és mivel nem akarok senkivel beszélni, inkább a fülhallgatót bedugtam a fülembe és hallgattam a zenét. Ezalatt gondolkoztam is.
*5 óra múlva*
Volt elég időm gondolkodni, arra jutottam, hogy lehet mégis harcolnom kéne Logan-ért.
A reptérre kijöttek elém Kelly néniék. Itt van a kicsit Serena is. Olyan aranyos. Hazamentünk hozzájuk.
-Nagyon örülök, hogy itt vagy. - mondta Kelly.
-Jöttem babázni. - mondtam mosolyogva.- És ezt hoztam a kis husinak. - adtam át a diszzacskóba csomagolt ruhát.
-Ez nagyon aranyos. - mondta Eric, Kelly férje.
-Ugye? Amikor megláttam beleszerettem.
-Köszi, de nem kellett volna. - mondta Kelly.
-De igen. Tetszett és megvettem.
Na had babázzak már.. - mondtam és már a kezemben is volt Serena.
-Menjünk el sétálni. - ajánlotta Eric.
-Jó menjünk. - válaszoltam.
Elindultunk a közeli parkba. Készült pár kép is.



-Logan szemszöge-

Ma Mercedes elhagyott minket. Ennek a többség örült. Este hívott.
-Szia Loggie. Sajnálom, de ma nem tudok visszemenni hozzátok, mert holnap kezdjük a forgatást. - kezdett bele és nem hagyott szóhoz jutni.
-Szóval megkaptad a szerepet?- kérdeztem kedvesen.
-De igen. Ugye milyen jó? - dicsekedett.
-De nagyon, szóval nem jössz vissza? - kérdeztem vissza, mert James bejött.
-Nem, de már mondtam butus. Nem figyelsz?
-De igen, de nekem mennem kell mert elkések próbáról.- füllentettem.
-Oké.Puszinyuszi.
-Szia.

És ezaz!! Nem jön vissza.. Jártam az örömtáncot! James is beszállt. Aztán jöttek a többiek is.
-Akkor jöhet a James-terv? -kérdezte James.
-Mi? Milyen James-terv? - kérdeztem vissza. - Ennél jobbat nem tudtál kitalálni?
-Nem.. Magamról neveztem el, mint Dawes a Dawes-tervet.
-De okos lett valaki..- gúnyolódtam.
- Mind egy.. Szóval, James- terv?- kérdezte miközben felhúzta egyik szemöldökét.
-Akkor.. James-terv. És belevágunk. Visszahódítom a húgod. Kezdjük.
James erre odajött és a fülembe súgott valamit. Apukája és Bon anyukája is segít.
-Ki az a Lucas? - kérdeztem vissza, miután sok dolgot elmondott.
-Nem tudom, de Bonnie-nak szimpi.
-Nem.. Akkor minél előbb cselekednünk kell.
-Jaja.- mondta James. Ezzel elkezdődött a TERV.

20.rész Gondolatok

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel elhatároztam, hogy egy kicsit elutazom anya nővéréhez, Kelly-hez. Az esküvő szervezése már teljesen kész van.
-Anya, szerinted Kelly-t zavarná, ha egy kicsit elutaznék hozzá? - kérdeztem bizonytalanul Anyát.
-Szerintem nagyon örülne neki, de felhívom és megkérdezem.
Anya a válasszal jött vissza kb. 20 perc múlva.
-Azt mondta, hogy nagyon szívesen fogad. És, hogy jó lenne, mert már nagyon régen látott.
-Nagyszerű, akkor csomagolok is. Észak-Karolinába megyek. -mondtam és már indultam is.
Még a nap folyamán lefoglaltam a jegyemet a neten.
-Minden cuccom összepakolva, és a jegy is lefoglalva. - jelentettem Anyának.
- Jó, de valami ajándékot kéne vinni neki nem? - kérdezte.
-Hát, de és most született kislánya,  Serena.- mondtam, mintha nem tudná.
-Akkor, menj el vegyél nekik valamit. - mondta.
-Gyere velem, nincs kedvem egyedül menni. - mondtam, és fogtam a kezét mint ha öt éves lennék.
- Jó, de előbb még kiszedem a ruhákat a mosógépből és átrakom a szárítóba. - mondta.
-Oké, addig átöltözöm, mert leittam magam és tiszta vizes a pólóm. Gyorsan felszaladtam és kicseréltem a pólómat. Mire leértem, már Anya készen volt.
Elindultunk és a közeli bababoltba mentünk. Ott vettünk egy aranyos kis ruhát Serenának.
Ilyen cuki kis szoknyát vettünk neki. Biztos nagyon aranyos lesz. Útközben megálltunk egy újságárusnál. Megláttam egy újságot, aminek címlapján egy ismerős személy köszönt vissza. Logan Henderson. Ekkor eszembe jutott minden és nagyon rosszul éreztem magam. Sírni tudtam volna. De nem, mert megpróbálom tartani magam.


- Logan szemszöge-

West Palm Beach. Itt vagyunk. Bárcsak Bonnie is itt lenne. De sajnos nincs itt. Így meg kell elégednem James-sel és az oltári nagy ötletével. Egyszerűen remek, el sem hiszem, hogy pont neki jutott eszébe. De ilyen, ha valaki folyton idegesít. Egyből okosabbak leszünk. Ma letudjuk a koncertet és Mercedes eltűnik, mert holnap délután jelenése van egy filmmeghallgatáson. Remélem, hogy sikerül neki, mert akkor már holnapután kezdenek, és kevesebb időt lesz itt.
-Loggie, ugye nem baj, hogy holnap elutazom?-kérdezte nyávogós hangon.
-Nem, dehogy baj. Remélem, hogy megkapod a szerepet, mert akkor teljesülne az álmod. - mondtam egy erőltetett mosollyal arcomon.
-De édes vagy, szóval emlékszel. - mondta. Nem nem emlékeztem rá, csak tippeltem. Délután elkezdtük a próbát. Utána megkérdeztem a lányokat, hogy beszéltek-e Bon-nal. Azt mondták, hogy igen és hogy tűrhetően van. Lehetne rosszabb is. Ennek nagyon örültem, mert legalább ő jól van.

19. rész Vásárlás és cselszövés

-Bonnie szemszöge-

Elindultunk Anyával a reggeli után vásárolni. Sok boltba bementünk, nagyon jól elvoltunk Anyával. Olyan nekem, mintha a legjobb barátnőm lenne. És tényleg a legjobb, jobb, mint Amy, Sonia vagy Berta. Annyira elszórakoztunk, hogy el is feledkeztem Lucas-ról. De ő emlékeztetett egy sms-sel. Bonnie, merre vagy? Akkor nem találkozunk? L
-Meg is feledkeztem róla.- jelentettem ki, de Anya nem nagyon értette.
-Miről? -kérdezte értetlenül Anya.
-Lucas-ról. Idehívom, és megismerheted. -válaszoltam neki, majd írtam a választ.
-Jó. -válaszolt Anya.
Nem sokkal később ide is ért.
-Anya ő itt Lucas, Lucas ő meg Anya. -mutattam be egymásnak őket. Bemutatkoztak egymásnak. Láttam, hogy Anya nem nagyon fogja csípni Lucas-t.
Sétáltunk, de Lucas-nak el kellett mennie. Valaki hívta telefonon. Titokzatos volt. Egy puszival az arcomon elbúcsúzott és el is tűnt.
-Nem szimpatikus. -jelentette ki Anya, miután elment.
-Anya. Nem te tanítottad, hogy nem vonunk le következtetéseket? -vontam kérdőre.
-Sajnálom, de ez az igazság. Nem szimpi.
-Oké, de nekem az. Jó vele beszélgetni, és jó tanácsokat ad.
-Erre én is képes vagyok. -viccelődőtt, de hangja mégis komoly volt.
-Tudom, de most menjünk el fagyizni. Beültünk egy fagyizóba és még itt is jókat nevettünk. Teljesen kikapcsoltam.


-Logan szemszöge-

Ma szabadnapunk van. Holnap viszont West Palm Beach-en leszünk. Ma van egy kis időnk, ami nem próbával telik. A gépemen nézegettem a közös fotókat, amikor James odajött.
-Na jó haver. Lehet, hogy a csajod, de kiakaszt. - panaszkodott.
-Tudom, engem is. Már szinte menekülök előle. - válaszoltam.
-Van egy tervem, hogy szerezd vissza a húgomat és dobhasd ez a.. -nem tudta befejezni, mert kicsilány megérkezett közénk.
-Loggie. Gyere egy kicsit. -megfogta a kezem és húzott magával. Mutatott egy bogarat, ami a turnébuszban volt. Félt tőle nekem meg ki kellett vinnem. Elegem van belőle.
Visszamentem James-hez.
-Na itt vagyok, mond a tervet.
-Elhárítottad a problémát?? -kérdezte mire én megütöttem a vállát és mondtam: - Hehe, nagyon vicces vagy!
James elmesélte a tervét, ami nekem nagyon tetszett. Alig vártam, hogy megcsinálhassuk. De egy jó darabig még apuci kicsi lánya lesz a barátnőm. Remélem, hogy addig Bonnie nem jön össze senkivel....

18.rész A másnap reggel

-Bonnie szemszöge-

A telefonbeszélgetés után csak rosszabbul éreztem magam. Nagyon szeretem Logan-t, de el kell engednem. Neki is jobb és nekem is. De még mindig képes vagyok sírni, pedig nem vagyok az a sírós típus. Nagyon szeretnék beszélgetni valakivel, de nem akarom a lányokat zaklatni, had legyenek a srácokkal. Gondoltam, hogy felhívom Lucas-t, de Ő sem érhet rá mindig. Meg már amúgy is késő délután van, gondoltam egy kicsit előbb lefekszem aludni. De csak forgolódni tudtam. Nagyon nehezen aludtam el.

-Logan szemszöge-

Jogos volt amiket mondott. És el kell engednem.
-Loggie, gyere baby, apa beszélni akar veled. -jött be a szobába Mercedes.
-Most? Csomagolnom kell, nemsokára indulunk. - válaszoltam.
-Most. Ne akarsz ellen állni. - mondta. Elindultam, bár meglepett, hogy a nagyfőnök is itt van.
-Mr. Griffin. Hogy van? -kérdeztem egy erőltetett mosollyal.
-Jól Logan. És ahogy látom te is kivirultál az én kicsikém mellett.
-Nem igazán. -motyogtam magamban.
-Mondtál valamit? -kérdezte gyanakvóan Mercedes.
-Nem Édesem, semmit. -és megint az erőltetett mosoly.
Megbeszéltük, hogy miért is hívott be. Aztán mentem vissza csomagolni, mert indulunk. És balszerencsémre a kicsilány is velünk jön. Nem tudom, hogy fogom kibírni.
Már összepakoltam és nemsokára indultunk is. Késő délután volt, tehát nemsokára alszunk és nem kell sok ideig elviselnem Merci-t.

-Bonnie szemszöge-

Másnap reggel még mindig ramatyul éreztem magam, de elindultam a konyhába, ahol szeretett Anyukám a reggeli készítését kezdte.
-Ilyen korán? Ez nem megszokott nálad.
-Nem tudtam aludni. -mondtam.
-Jobb kedvre kell vidítani téged. Elmegyünk ma vásárolgatni? -kérdezte nagy mosollyal az arcán.
-Felőlem. -mondtam, majd a kezembe vett almába haraptam.
-Oké, akkor majd reggeli után megyünk.
-Jó reggelt Nick!- köszöntöttem az én Apucimat.
-Jó reggelt Édeseim!- köszönt vissza, adott egy puszit a homlokomra, majd megcsókolta Anyát.- Mi a mai program?
-Elmegyünk vásárolni. - mondta Anya.
-Az jó. Legalább lefoglalod. - suttogta, mintha így nem hallottam volna.
De éppen amikor ezt szóvá akartam tenni, megszólalt a telefonom. Sms Lucastól.
Szia Bonnie. Remélem jól aludtál. Találkozhatnánk, ha szeretnél. Tudod meg kell lennie a napi Bonnie-adagnak. L 
Az utolsó mondatra elmosolyodtam, amit Anya észre is vett.
-Ki írt? -  kérdezte.
-Csak Lucas.
-Ki az a Lucas? -kérdezte megint.
-Csak egy nagyon jó barát. - válaszoltam miközben pötyögtem vissza a választ.
Jó reggelt. Jól aludtam, mondjuk. Majd elmagyarázom. Te? És jó lenne ha beszélgetnénk, nekem sincs meg a napi Lucas-adagom. És elloptad az én szokásomat. Ezért számolunk. B
Anya értetlenül nézett, hogy most mi van, ki ez a Lucas. De tőlem nem tudott meg többet. Felmentem a szobámba felöltöztem és visszamentem a konyhába, mert a reggeli még várt. De az alma után nem voltam éhes.